(Minghui.org) 2006 őszén véletlenül megismertem egy fiatalembert, aki régen katona volt Dandong városban, ami a Liaoning tartományban fekszik. Elmesélte, hogy miket élt át a katonaságnál. Élményei nagyon megráztak:
„Egy jéghideg napon 2000 decemberében kb. 1 órakor éjjel az egész csoportot bevetésre hívták. Felfegyverkezve a Dandong-i főpályaudvarhoz mentünk és körülzártuk az egész pályaudvart. Rövid idő múltán egy Tianjin-i vonat érkezett be és néhány fehér köpenyes tiszt, ill. katonai orvos szállt ki a vonatból. Halkan beszélgettek a csoportvezetőnkkel. Csoportunk egy része, melynek én is a tagja voltam, azt a parancsot kapta, hogy kísérjük tovább a teherszállítót. Minden vagont két katona őrzött.“
„Nem kaptunk semmi információt, hogy mit szállítanak a vagonokban, mielőtt beszálltunk. Csak egy bizonyos feszültséget éreztünk, ami szokatlannak tűnt mindannyiunknak. Teherszállító vagonokról volt szó, amikben marhákat vagy szárnyasokat szállítanak normál esetben, a vagonok teteje nyitva volt. Később megtudtuk, hogy a vagonokban nem állatokat, hanem embereket szállítottak, méghozzá mindenféle korú női és férfi Fálun Dáfá-gyakorlókat. Később megtudtam, hogy mi ennek az oka. Mindegyikőjüket a pekingi Mennyei Béke téren tartóztatták le, mert kiálltak a Fálun Gong mellett vagy mert a központi kormánynál petíciót akartak benyújtani.“
„Amit a vonatban láttunk, nagyon mélyen érintett mindannyiunkat, mert a vagonokban lévők egy vasrúdra bilincselve voltak felsorakoztatva. A kollgeáimat és engem is annyira sokkolt ez a látvány, hogy még egy szót sem mertünk szólni. Pisztollyal a kezünkben csak ott álltunk. A vonat egész éjjel nagy sebességgel utazott. A nyitott vagonban álltunk, Északkelet-Kínában nagyon hideg van télen. Senki nem tudja elképzelni, milyen hideg volt.“
„Nem tudom, hogy meddig tartott, mire elértünk a célhoz: a Sujiatun táborhoz Shenyang városban, Liaoning tartomány fővárosában.“ (ahol a szervrablás bűncselekményét először felfedték)
  |
„Miután végrehajtottuk ,feladatunkat‘, megtudtuk, hogy az úton egy váratlan esemény történt. Amikor egyik katonatársunk, aki a Heilongjiang tartományi Shuangcheng városból származik, meglátta a lengén öltözött felakasztott Fálun Gong-gyakorlókat, akiknek többsége nő volt és idősebb, nagyon megsajnálta őket. Azt mondták akkoriban, hogy egy másik dimenzióból látott egy jelenetet a harmadik szemével, mégpedig, hogy ezek az emberek régen mind az édesanyjai voltak. Elővette a bilincskulcsot és meg akarta beszélni a társával, hogy egyetért-e vele, ha leveszi a bilincset az emberekről, hogy egy kicsit felmelegedjenek. Kérését elutasította a társa. Erre teljesen kikelt magából és az ég felé lőtt. A társa nagyon megrémült és segített a gyakorlók felszabadításában. Később jelentést tett az elöljárójának.“
„A Shuangcheng-i katonát erre magáncellába zárták és sok napon át éjjel-nappal erőszakkal kihallgatta a hadsereg speciális kommandója. Mindig ugyanazokat a kérdéseket tették fel neki: ,Miért segítettél a Fálun Gongnak?‘ ,Milyen politikai célod van?‘, stb. A társam azonban kitartott és hallgatott. A kínzás miatt életveszélyes állapotba került. Elöljárója értesítette társam nagybátyját, aki egy másik katonai egységnél magas rangú tiszt volt. Csak nagyon sok kenőpénzzel sikerült ,kiváltania‘ unokaöccsét és hazavitte.“
A katona biztosította, hogy a leírt élményei teljesen igazak; csak nem tud minden részletet tökéletesen leírni, mert mindez a távoli múltban történt.
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/3/31/138684.html
Kínai változat: http://www.minghui.org/mh/articles/2013/3/19/中共活摘器官线索-丹东军人的回忆-271106.html
* * *
tovább ...