Egy kanadait megkínoztak Kínában – Zhang Kunlun

A híres művészt, Zhang Kunlunt Kínában megkínozták a Fálun Gongban való hite miatt

Zhang Kunlun, kanadai állampolgár azzal tölti a napjait, hogy aprólékosan megmunkált szobrokat és festményeket készít, melyek képzőművészeti alkotások. Ezek a mennyország jeleneteit ábrázolják, tele buddhista ikonográfiával és szimbolizmussal.

„Mikor húzol egy vonalat, minden információd – mint a minőséged, az erkölcsöd, élettapasztalatod, még az egészségi állapodod is benne van” – magyarázta a volt művészeti professzor. „Ez a belső természeted visszatükröződése. Tehát egy művész legyen nemes és erkölcsös, és egy megfontolt ember.”

Nincs kétség, hogy Zhang élettapasztalatai megmutatkoznak a művészi munkáiban. Az egyik olajfestményén, a „Vörös Fal”-on szimbolikusan ábrázolja a Kínai Kommunista Párt uralmát a vörös, omladozó fallal, melybe belevéstek egy szót: „elnyomás”. Egy férfit – fehérneműig lecsupaszítva – hozzábilincseltek a falhoz, megkínoztak, de a lelke ellenáll. Egy másik férfi a meditációs gyakorlatot végzi acélos elhatározással, ámbár le van öntve jeges vízzel. Még egy alak áll gyötrelmes testtartásban a falnál – a kínai rendőrség pedig állva nézi ezt.

Azt mondja Zhang, hogy a festmény azt mutatja be, amiken átment, mikor 2000-ben visszatért Kínába, hogy ápolja az idős anyósát.

2000 júliusában őrizetbe vette őt a rendőrség, mert gyakorolta a Fálun Gongot. Visszaemlékezett, hogy a rendőrállomás vezetője azt mondta neki, amiről nagyon sok másik Fálun Gong gyakorló Kína-szerte hallott már ezelőtt, hogy a rendőröknek engedélyezték a legmagasabb szintekről, hogy bármilyen módszert használva átalakítsák őt. Zhangnak azt is elmondta, hogyha halálra verik, a rendőrség nem lesz érte felelős, és ez „öngyilkosságnak” fog számítani.

Ezután két rendőr elektromos sokkoló botokkal kezdte kínozni Zhangot, megfenyegették, hogy sokkolják a száját, ha megpróbál segítséget hívni.

„Érezni lehetett az égő bőr szagát” – emlékezik vissza Zhang. A lábai és a karjai súlyosan megégtek, és a bal lába annyira megsérült, hogy három hónapon keresztül nehezen járt.
Aztán átküldték egy fogolytáborba, ahol 18 fogvatartott volt összezsúfolva egy 20 négyzetméteres helyen. A cellában nem volt ágy, így mindenki a hideg betonpadlón aludt. A foglyok ott ettek, aludtak és könnyítettek magukon abban a kicsi és nyomorúságos cellában. A szerény étkezés főtt káposztából állt, semmi másból. Sosem volt annyi, hogy mindenkinek jusson.

A szabadon bocsátása után, 2000 októberében még egyszer elfogták, mert kitartott a Fálun Gong gyakorlása mellett. Ezúttal kényszerítették, hogy vegyen részt agymosó előadásokon, ahol a hatóságok megpróbálták a Fálun Gong gyakorlókat arra kényszeríteni, hogy adják fel a hitüket. Ha egy személy három hónap alatt nem „reformálódott” át, még három hónapot az agymosó osztályban kellett töltenie. Ha ismételten nem adta fel a Fálun Gongot, az háromévnyi kényszermunkatábort eredményezett. A sérelmekhez még az is hozzájött, hogy Zhangot és a többieket „tandíj” címen 10.000 jüan (egy éves fizetéssel azonos) megfizetésére kényszerítették.

Éhségsztrájkba kezdett, hogy tiltakozzon az agymosó központban az önkényes fogva tartás ellen. Ott megfenyegették, hogy ha nem fogadja el az ételt, elküldik egy elmegyógyintézetbe, ahol kényszerrel etetni fogják az orrán keresztül. Újabb hatnapi éhségsztrájk után Zhangot elküldték egy kórházba, és kilenc nappal később hazaengedték.

De a legrosszabb még csak ezután következett. 2000. november 14-én rendőrök erőszakkal behatoltak Zhang otthonába, és mindenféle jogi eljárás nélkül elvitték őt egy munkatáborba. A fizikai kivizsgálása alatt emlékszik, hogy az orvos megkérdezte tőle, hogy továbbra is hisz-e a Fálun Gongban.

„Azt feleltem, hogy igen. Az orvos azt mondta nekem: ’Ha, folytatod a Fálun Gong gyakorlását, itt fogsz meghalni.”

A fogva tartása alatt nem engedélyezték, hogy kapcsolatba kerüljön a külvilággal. Arra kényszerítették, hogy egyenesen üljön egy kis padon éjjel-nappal propaganda filmeket nézve, melyek támadják a spirituális hitét. A munkatábor őrei megszervezték, hogy a bűnözők figyeljék a Fálun Gong követőket. A bűnözők ütötték őket, ha becsukták a szemüket vagy, ha előre bukott a fejük. „Az volt a céljuk, hogy távol tartsanak minket attól, hogy akár egy percig is képesek legyünk az önálló gondolkodásra” – mondja Zhang. Azok, akik a kezelés ellen tiltakoztak vagy megpróbálták a Fálun Gong meditációját gyakorolni, néha megégették vagy eszméletlenre verték.

Decemberben átszállították a Wangchun munkatáborba, ahol a kiképzés és a pszichológiai kínzás egy újabb szintre emelkedett. Zhang négy vagy öt ember állandó felügyelete alatt volt, akik állandóan vitatkozva vették körbe, és megpróbálták lejáratni a Fálun Gongot.
„Egy csoport rendőr huszonnégy órán keresztül megfigyelt. Miután éjjel-nappal végtelen agymosásnak, megtévesztésnek, kényszerítésnek és pszichológiai támadásoknak voltam kitéve, majdnem összeomlottam. Az ilyen lelki kínzás még rosszabb, mint a fizikai.”
Visszaemlékszik, hogy a kezelés, amely alá néhány Fálun Gong gyakorló társát vetették, még rosszabb volt. Egy alkalommal, mikor egyiküket közülük majdnem halálra verték, több tucat másik ember avatkozott be, hogy megvédjék. Megkérték az őröket, hogy enyhüljenek meg. Ehelyett az összes Fálun Gong gyakorlót megkínoztak egyidejűleg nyolc nagyfeszültségű elektromos bottal.

Zhang visszaemlékezik egy másik alkalommal történt találkozóra Qingdao városban egy Fálun Gong követővel, aki Pekingbe ment, hogy részt vegyen az üldözés elleni békés tüntetésben. Letartóztatták és eszméletlenre verték. A rendőrség elvitte egy távoli helyre Peking közelébe, és otthagyta őt meghalni, de túlélte, és visszatért Pekingbe újra, ahol folytatta a küzdést az igazságért. Miután újra letartóztatták, a rendőrség dörzspapírt használt, és addig dörzsölték a bőrt a hátsó felén, amíg teljesen le nem dörzsölték.

„A fájdalom leírhatatlan volt” – mondja Zhang. „Amikor ezt a részt mesélte nekem, az egész teste remegett és nem tudta abbahagyni a sírást.”

Zhang visszaemlékszik, hogy nem sokkal a szabadon engedése előtt a munkatábori őrök jobban bántak vele, több élelemmel látták el és lazítottak a kínzási taktikáikon. Aztán közvetlenül mielőtt szabadon engedték volna, és amíg a videokamerák forogtak, megkérték, hogy ismerje el az őrök kedvességét. Zhang azt remélve, hogy ösztönzi ezzel a személyzetet a kedvességre, teljesítette a kérésüket. Nem tudta, hogy a felvételeket nemsokára egy propagandában fogják felhasználni, amely azt bizonyítja, hogy a Fálun Gong követőket nem bántalmazták az „átnevelés” során.

2001. január 10-én az Amnesty International és a kanadai kormány segítségével szabadon bocsátották nem sokkal az elfogatása után, és visszatért kanadai otthonába azzal a megújult szándékkal, hogy felfedje az üldözést, amin keresztülment.

Elkezdett utazni a világban, hogy meséljen a lidérces tapasztalatairól a kínai kommunizmussal kapcsolatban, beszélt a hírmédiának és még az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának is Genfben. Az elmúlt években Zhang vezető felperes Kanadában az egykori miniszterelnök, Jiang Zemin elleni perben népirtással és emberiség elleni bűncselekménnyel vádolva őt, amiért kezdeményezte a Fálun Gong üldözését.

De Zhang a leghatékonyabb módot választotta a művészetén keresztül, hogy értesítse a világot a Kínában jelenleg is folyó üldözésről.

2003-ban Zhang és számos Fálun Gong művész elkezdett dolgozni egy művészeti kiállításon, amely a Kínában lévő gyakorlókkal való bánásmódot ábrázolja. Céljuk nemcsak az, hogy felhívják a figyelmet a Kínában folyó üldözésre – mondja –, hanem hogy ösztönözze a bátorság, kedvesség és tisztaság pozitív értékét. Azóta a művészeti kiállítás bejárta a világot, meghatotta a nézőket mindenhol, amerre jár.

Zhang elmondta, hogy a Fálun Gong gyakorlásának megkezdése óta a munkáinak a minősége jelentősen javult.

„Ezek a művészek egész életükön át keresték a tiszta és a hibátlan módját annak, hogy a művészetükön keresztül kifejezzék önmagukat, de nem találták ezt. Csak a Fálun Gong gyakorlása által voltak képesek visszaszerezni a tiszta szellemüket. Miután megtisztult az elméjük, képesek voltak felszabadítani önmagukban számtalan elképzelés hatását, és megtalálni az igazi identitásukat. Csak akkor voltak képesek kifejezni önmaguknak azon részeit, amelyek természetesen jók és kedvesek” – magyarázta Zhang.

Ő úgy hiszi, ha közvetíti a Fálun Gong „Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia” értékeit a művészetén keresztül, meg tudja tenni a maga módján, hogy a világot egy jobb hellyé tegye, ahol a következő generációban mindenki biztonságban van az üldözéstől.

„Az ok, amiért Jiang Zemin és a kommunista párt üldözte a Fálun Gongot az, hogy támadták és elpusztították a hagyományos értékeket és erényt, ezzel Kínát káoszba sodorva.

„El akarom mondani az igazságot az embereknek a festményeimen keresztül. A világegyetemben ott van az alapelv, ami elől senki nem tud elmenekülni. A jótettek jóval lesznek jutalmazva, míg a méltánytalanság és a rosszindulatú cselekedetek megtorlással fognak találkozni. A Fálun Gong megtanítja az embereknek, hogyan legyenek jó emberek, de a [kommunista rezsim] brutálisan üldözi őket. Mindenkinek a saját hozzáállása és magatartása fogja meghatározni a jövőjét.”