1998-ban kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát. Előtte nagyon beteg voltam. Két tumor volt a gyomromban, epekövem volt és még a szívem is gyenge volt. Az orvos azt tanácsolta, hogy vessem alá magam egy költséges műtétnek. A férjem az egyedüli kenyérkereső és három iskolás korú gyerekünk volt. Lefogytam és kimerültem a betegségeimmel való foglalkozástól. A testvérem, akivel egy emeleten laktunk azt javasolta nekem, hogy tanuljam a Dáfát. „Ma este megmutatjuk a Mester előadását videón az óvodában. Miért nem akarsz csatlakozni?” –mondta.
Azon az estén elmentem az óvodába. A gyakorlók megtanították a meditációt, és ezután elkezdték lejátszani a Mester tanításait. Azt gondoltam magamban, hogy a Mester nem hétköznapi ember! Jobban éreztem magam és jól aludtam az éjjel.
Miuán megnéztem mind a kilenc leckét tele voltam energiával. Azóta minden reggel megyek a parkba gyakorolni a többiekkel és a közös Fá tanulásra minden este. Én is megyek más gyakorlókkal a környező területekre, hogy tovább adjuk a Dáfá csodáját. Olyan voltam, mint egy elveszett gyerek, aki megtalálta a szüleit.
A művelésem első évét követően a Kínai Kommunista Párt ( KKP ) elkezdte üldözni a Fálun Dáfát. Egy ilyen csodálatos Mesterrel és a csodálatos Dáfával hogyan történhet az, hogy a hatóságok nem teszik lehetővé, hogy gyakoroljunk? Frusztrált és szomorú voltam. A férjem azt mondta: gyakorolj csak otthon. Senki sem fog zavarni. De nem tudtam elviselni, hogy megrágalmazzák a Mestert és üldözik a Dáfát. A gyakorlótársakkal vettünk egy számítógépet és készítettünk igazságtisztázó anyagokat, amiket aztán közösen terjesztettünk.
Az egyik alkalommal mikor összekészítettem az igazságtisztázó anyagokat és éppen indulni akartam, a férjem az utamba állt és azt kiáltotta, hogy még mindig itt akarsz lakni? Azt válaszoltam, hogy igen akarok itt lakni, és még az embereket is meg akarom menteni. Látta, hogy állhatatos vagyok és elengedett.
Mikor a férjem egy másik kerületben dolgozott a párttitkárság felhívta és kérték, hogy jöjjön haza. Mikor hazatért azt akartam, hogy menjen el hozzájuk és mondja el nekik a Fálun Gong igaz tényeit, de nem mondott semmit. Másnap reggel néhány civil ruhás rendőr jött a titkárságtól és kérték, hogy menjek velük. Megpróbáltak átnevelni. A bölcsességet, amit a Mestertől kaptam képtelen voltam megcáfolni. Szótlanok voltak és csapkodták az asztalt. A kihallgatás éjfélig tartott. A fő politikai vezető is csak nézett. Meséltem neki a Fálun Gong igaz tényeiről, és rádöbbentem, hogy képtelen bántani. Ezután megkérdezte a nagy lányomat a Fálun Dáfá gyakorlásáról. A lányom azt válaszolta, hogy nagyon jó. Régen az édesanyám beteg volt, és minden nap gyógyszereket szedett. Most egészséges. Nincs kifogásom ellene. A vezető mérges volt és azt mondta, hogy az édesanyád ilyen és te még rosszabb vagy. Attól kezdve nem bántottak minket.
Mikor a férjem egy másik kerületbe ment dolgozni vitt magával néhány igazságtisztázó anyagot. Cikkeket tesz a poharak alá az asztalokra, így ha valaki leül, el tudja olvasni.
Mikor elkezdték a Qingzhang-i vasúti sínek építését a férjem azt mondta, hogy ha szívbetegsége enyhülne, akkor csatlakozna a projekthez. Azt gondoltam magamban, hogy ezt a Mester dönti el. Elment egy szűrésre, ahol megállapították, hogy jobban van. Később ő vezetett egy csapatot az építkezésen. Fogott egy zászlót, amin igazság tisztázó szöveg volt a Dáfáról, és kifeszítette az út felé.
Kintről hallottam valakit kiabálni, hogy Fálun Dáfá Jó, az Igazságosság- Jószívűség – Tolerancia Jó! Ki kiáltottam, hogy ki az. Visszakiabált hogy ő az egyik kommandós csapat parancsnoka, és most amikor a sofőrje elment szabadságra, körbeutazza a vidéket és azt énekli: A Fálun Dáfá Jó, az Igazságosság – Jószívűség- Tolerancia Jó!
Ha egy ember gyakorol, az az egész család hasznára válik
Egyszer a férjem vezetett haza az építkezésről mikor hirtelen egy fiú kifutott az erdőből és nekiszaladt az autójának. A gyerek teste kétszer megperdült a levegőben majd a földre esett. De nem sérült meg. Azt mondtam, hogy a Mester megvédett és megvédte őt is. A férjem is egyetértett.
Egy másik alkalommal mikor egy másik megyébe utazott, hogy részt vegyen egy találkozón, csúcsforgalom volt és már sötét volt mikor a találkozó véget ért. Hirtelen látta, hogy elüt egy kerékpárost. Meg akart állni, hogy elkerülje az ütközést, de e helyett a gázpedálra lépett. A biciklis egészen a jobb oldali járdáig szállt az ütközés következtében. A férjemet annyira megrázta az esemény, hogy elájult. De a másik ember felállt és rendben volt. Végül az áldozat bement a kórházba, de semmi baja nem volt. A férjem azt mondta, hogy a Mester megmentette ismételten, és nagyon hálás ezért.
A családom öt tagjából csak a legkisebb lányom és én gyakoroljuk a Fálun Gongot. Azonban a családom más tagjai is olvasták már a könyveket és megnézték a Mester előadásait.
Mikor a nagy lányom megkapta a diplomáját, elkezdett könyvelőként dolgozni. Az édesapja azt mondta, hogy ha nem lesz pénze, csak kérjen tőlünk és segíteni fogunk, de azt nem hagyja, hogy másoktól kérjen. A lányom ma pénzügyi vezérigazgató. Egy alkalommal a főnöke prémiumot rakott a fizetésére. Mikor megtudta visszautalta a pénzt és megkérte, hogy ne tegye ezt.
A fiam műszaki ellenőrként diplomázott. Elmondtam neki, hogy tisztelettudónak és megértőnek kell lennie, hogy jól tudja végezni ezt a fajta munkát. Nem szabad másokat kihasználnia. Később elmesélte, hogy a főnöke megpróbálta lefizetni, de nem fogadta el a pénzt.
* * *
tovább ...