Nyílt fórum

  • Magamon elgondolkodni, ahelyett hogy kifelé mutogatnék

    19 éve gyakorlom a Fálun Dáfát, de úgy érzem a mostani művelési tapasztalat megtanított arra, hogyan nézzek magamba, és hogyan legyek elnéző másokkal.
  • Művelés a szépművészeti alkotómunka során

    Lengyelországi születésű vagyok, de jelenleg Ausztráliában élek. Tizenhét évesen egy művészeti pályázatra készítettem el életem első festményét. Egy Istennőt ábrázolt, aki megformálta a világot. Éjszakákon át dolgoztam, hogy befejezzem, még annak ellenére is, hogy tisztában voltam azzal, hogy a rajztanárom kommunista, ami magával vonta, hogy ateista. Ezért valószínűleg el fogja utasítani a festményt. Végül nevetve elkobozta.
  • Az élet csodálatos!

    Ursula Nyugat-Németországban él. Csodálatos családja van: egy gondoskodó férje és három egészséges gyermeke. Azonban gyakran elmondja a barátainak: „Ezelőtt nem így volt ez. Valójában semmim nem volt.”
  • Nem félek kimondani az igazságot

    1998-ban kezdtem el a Fálun Dáfát gyakorolni, a feleségem és a családja is mind gyakorlók.
  • Félelmek és meghátrálás nélkül a rettenetes üldözés közepette

    1997 tavaszán találkoztam a Zhuán Fálun könyvvel Linjiangmenben, Chongqingben, egy könyvesboltban. Amikor kinyitottam láttam egy fényképet Li Hongzhi Mesterről (az alapítóról), öltönyt és nyakkendőt viselt. Olyan ismerősnek tűnt, és olyan volt mintha mosolygott volna rám.
  • Egy jó művelési környezet valóban értékes

    Nyolc év telt el mióta Dáfá gyakorló lettem, és visszatekintve a művelési utra, szeretnék erről néhány dolgot megosztani veletek.
  • A feleségem felépülése elmosta a kételyeimet

    Katona voltam. Már általános iskolától kezdve a Kínai Kommunista Párt nevelt. Az ateizmus gyakorlatilag a részemmé vált, ahogy a propaganda is. Miután megtapasztaltam milyen lenyűgöző és csodálatos a Fálun Dáfá, kitakarítottam az ateizmust az elmémből, és elindultam a művelés útján.
  • Az egykori drogos fájdalmas vallomása

    Egy szegény családba születtem az 1970-es évek elején. Nehéz gyerekkorom volt. A szüleim nagyon sokat dolgoztak, de ennek ellenére szinte nyomorogtunk.
  • A nyomornegyed kilátástalanságából a harmonikus életbe

    Ez hatalmas kiadás lett volna, amit nem álltmódombankifizetni. Ráadásul a szemem folyamatosan fájt és a látásom homályos volt. Tönkretett a félelem, hogy meg fogok vakulni, és senki sem fog vigyázni rám.
  • Hogyan találtam rá a Fálun Dáfára?

    2012 kora szeptemberben érkeztem Kanadába, mint bevándorló. Azért emigráltam, mert szerettem volna felfedezni a világot, és megismerkedni más kultúrákkal, más emberekkel és más vallásokkal. Arra is kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e kezelni egy olyan kihívást, hogy új életet kezdjek egy új országban. Illetve szerettem volna jobb egzisztenciát teremteni magamnak.
  • Az élet igazi élvezete a harmóniában rejlik

    Éppen azelőtt, hogy Fálun Dáfá gyakorló lettem 2006 tavaszán, csináltam egy „vizuális megerősítő táblát”. Rengeteg időt töltöttem a képek kivágásával olyan dolgokról, amikről azt gondoltam, hogy szeretnem elérni, és felragasztottam őket egy poszter táblára, azzal a reménnyel, hogy meg tudom őket valósítani az életemben. Mégis miután végeztem vele és átnéztem elszégyelltem magam. Egyik sem számított – valójában én csak haza szerettem volna menni, oda, ahonnan jöttem. Egész életemben erre vágytam. Felvettem a táblát, egy darab papírra felírtam a „MEGVILÁGOSODÁS” szót, és felakasztottam a szekrényemben.
  • Életképek Kínából: Gyerekek, akik másként nőnek fel, mint az átlag

    A Fá-tanuló csoportunkban sok olyan fiatal van, akik csak ritkán tudnak találkozni az iskolai kötelezettségeik miatt. Sokszor csupán a nyári és téli szünetek alkalmával sikerül megszervezni a találkozójukat, ahol tudják együtt olvasni Li mester írásait, és tapasztalatokat cserélni.
  • Az alázattal teli szorgalom mindig megtérül

    2014 februárjában azok a gyakorlók a környékünkön, akik ki mertek menni, hogy beszéljenek a környékbeliek az üldözésről, elindították egy Fá tanuló csoportot. Hiszen Dáfá gyakorlóként az életünket és minden cselekedetünket a Fá-ra kell alapoznunk. Akinek csak volt ideje, minden második délután a korábbi lakhelyemre jött. Általában 5 és 15 fő közötti gyakorló vett részt a Fá tanulásokon. Egyikük megkérdezte: „Biztonságos ez, nekünk, időseknek, hogy így összejövünk?” De én tudtam, hogy a faluban a legtöbb ember megértette az igazságot a Dáfával kapcsolatban, és támogatóan álltak hozzánk.
  • A kórházban már lemondtak rólam, de nem lett igazuk, mert felépültem!

    Nyolcvannégy éves vagyok és vidéken élek. A Kínai Kommunista Párt (KKP) politikájának köszönhetően nagyon szegény voltam, és keményen kellett dolgoznom már fiatal koromtól. Ez számtalan egészségügyi problémát okozott nekem. A feleségem sem volt egészséges, gyomorbajtól, idegösszeroppanástól és fejfájástól szenvedett. Nem volt pénzünk kezelésre, így csak reménykedtünk, hogy egyszer jobb lesz.
  • Az érzés felbecsülhetetlen, amikor rájössz, hogy a pénz messze nem minden

    A bírósági teremben álltam az ítéletre várva. Bepereltem a kínai kommunista vezetést. De nem Kínában, mert nem vagyok kínai állampolgár. Sőt sokáig nem is hittem volna, hogy olyan súlyos emberi jogi visszaélések és népbutítás létezhet, mint Kínában. Így aztán sosem gondoltam volna, hogy a világ leghatalmasabb emberi jogi sérelmeket elkövetőjével fogok egyszer jogi csatát vívni.