Közmondások és szólások

  • Lerajzolni egy kígyót, aztán lábakat adni neki(畫蛇添足)

    A szólást: „Lerajzolni egy kígyót, aztán lábakat adni neki” arra használjuk, hogy szükségtelen többletmunkát végezni azután, hogy valaki már kielégítően befejezett egy feladatot, mert ezzel tönkre teheti a munka hatását. Abban a helyzetben használjuk, mikor valaki extra leírást ad ahhoz, amit egy másvalaki már tisztán elmagyarázott.
  • Félúton feladni (半途而廢)

    Ezt a szólást használjuk az olyan cselekvésre, amit a folyamat közepén abbahagyunk. Mindenkinek az erőfeszítése hiábavaló lesz, ha nem tart ki a végéig.
  • Új szemmel nézni egy személyre (刮目相看)

    A főparancsnok tett egy látogatást Lu Meng-nél. Borozás közben elkezdtek beszélgetni egy csatáról, amelyet Shu állammal vívtak. Lu Meng adott néhány tanácsot és ajánlott néhány stratégiát, hogy megnyerjék a háborút. A főparancsnok nagyon meglepődött a hatalmas fejlődésen, amin Lu Meng esett át.
  • Lanton játszani egy tehénnek(對牛彈琴)

    A „Lanton játszani egy tehénnek” szólást most gyakran arra használjuk, hogy leírjuk azt az esetet, mikor valaki beszél vagy ír anélkül, hogy figyelembe venné a közönség mindenre kiterjedő képességét, valamint arra az esetre is, amikor a közönség túl ostoba ahhoz, hogy megértse az előadót.
  • Felfelé húzni a palántákat, hogy segítsük azok növekedését (拔苗助長)

    Egyik nap végül támadt egy ötlete: azzal segít a palántáknak a növekedésben, hogy egy kicsit felhúzza azokat. Nagyon izgatott volt a saját ötletétől, és kifutott a földre kora reggel. Elkezdte felfelé húzni a palántákat a földből egyesével. Keményen dolgozott. Nagyon boldog volt, mikor látta, hogy magasabbak lettek a segítségével.
  • Megharapni azt a kezet, amelyik etet (忘恩負義)

    A „Megharapni azt a kezet, amelyik etet” szólást úgy is le lehet fordítani, hogy „Elfelejteni a szívességeket, és megsérteni az igazságot”, amely szó szerinti fordítás kínaiból. A Korábbi Han könyvének 76. kötetében jegyezték fel, hogy Zhang Chang egy kiváló tudós és kormányzó volt Yuan császárnál a Nyugati Han dinasztiában (Kr.e. 202 – Kr.u. 9).
  • Fogalma sincs, mit kezdjen a kezével és a lábával(手足无措)

    A szólást: „Fogalma sincs, mit kezdjen a kezével és a lábával” úgy is le lehet fordítani, hogy tanácstalan valaki. Szó szerint ez a kifejezés azt jelenti, hogy nem tudni, hol pihenjenek meg valakinek a kezei és a lábai.
  • A megjelenés az elméből ered(相由心生)

    „A megjelenés az elméből ered” szólást annak a leírására, és egyben figyelmeztetésként szokták használni, ha a megjelenés változhat az elme változásának következtében.
  • Méz a szájban és tőr a torokban(口蜜腹劍)

    A „Méz a szájban, és tőr a torokban” szólást úgy lehetne lefordítani, hogy „A tőr eltakarása mosollyal”. Gyakran arra használják, hogy leírják azokat az embereket, akiknek édes nyelvük és epés szívük van.
  • Egy öreg tudós közhelyei(老生常谈)

    Az „Egy öreg tudós közhelyei” szólás arra utal, amit gyakran mondunk vagy ami szokásos mondás egy öreg tudóstól. Arra utal, hogy ugyanazokat a szavakat ismételjük vagy ugyanazon a hangon játszunk újra és újra. A szólás a „Három Királyság rekordjai1” című történeten alapszik, mely egy kínai történelmi szöveg a Keleti Han dinasztia végéről és a Három Királyság időszakából.
  • Egy öreg tehén bolondul a borjáért(老牛舐犢)

    Az „Egy öreg tehén bolondul a borjáért” szólással a szülőknek a gyermekük iránti szeretetét fejezik ki. A szólás Yang Biao történetén alapszik a „Késői Han könyv”-ből, amely egy hivatalos kínai történelmi szöveg, amely a Han dinasztia történelmét tartalmazza Kr.u. 6-189-ig.
  • Egy veszteség által elkerülhetjük a szerencsétlenségeket (捨財消災)

    A kínai emberek a történelemben hittek abban, hogy erényt nyerhetünk a mások felé mutatott kedvességből, a szenvedésből, tartós kudarcból és veszteségekből. A karma a rossz cselekedetek és helytelen dolgok elkövetésével halmozódik fel, vagy más emberek zaklatásával vagy mások előnyeinek megszerzésével. A két összetevő át tud alakulni, és a veszteség és nyereség mindig kéz a kézben járnak.
  • Népmese: A gonoszságot jósággal viszonozni

    Az ősi Kínában volt egy elbizakodott lovag, aki magas rangú hivatalnoknak tekintette magát. Öntelt volt és gyakran terrorizálta a szomszédjait. Az egyik szomszédja egy ősz szakállú öregember volt, aki három fiával élt együtt. Egyik nap az öregember azt mondta a fiainak: „Mindig vigyáztam a családra. Egész életemen át gyakran terrorizáltak, és mindegyikőtök szenvedett ezektől az inzultusoktól. Öregszem, és itt az ideje, hogy egyikőtök mostantól gondoskodjon a családról. Ma mindegyikőtöknek adok tíz tael ezüstöt (ősi kínai pénzegység). Menjetek, és vigyetek véghez egy erényes tettet. Aki a legjobb munkát végzi, az lesz felelős a családért.”
  • Az öregember a határon elvesztette a lovát (塞翁失马)

    A kínai szólás, „Az öregember a határon elvesztette a lovát” azt jelenti, hogy a rossz szerencse néha jóra fordul. és a jószerencse néha rosszá változik. A történet az „Emberiség leckéi” című könyvből származik, amelyet Anshi Liu írt a Nyugati Han dinasztiából (i.e. 206-i.sz. 23).
  • Magas hegy és folyóvíz (高山流水 知音难觅)

    Barátja haláláról hallva, Boya nagyon elszomorodott. Követte az öreget a favágó sírjához, és eljátszott egy zeneművet drága, halott barátja emlékére. Azt mondják, összetörte a hangszerét a sírkövön, miután befejezte a zenélést, és eldöntötte, hogy soha többé nem játszik. Ez a történet eredetileg „A Lie Zi munkái” című könyvben található meg a Tavaszi és Őszi Időszakból. Később a „Magas hegyek és folyóvíz” kifejezést arra használták, hogy a megértő és méltányoló barátokra utaljanak vagy az igaz barátokra, akik megértik egymást.