A jó tapasztalatcsere titka

(Minghui.org) Miután az „Esszenciális a további haladáshoz I.”-et tanultam, felismertem, hogy a gyakorlók tapasztalatcseréinek azon a kiindulóponton kellene nyugodnia, hogy bátorítsuk egymást, és ez által fejlődhessenek a gyakorlók a művelésben. Más szavakkal, a tapasztalatcsere célja a gyakorlók számára az, hogy jobban tanulják a Fá-t, jobban végezzék a gyakorlatokat, jobban küldjenek helyes gondolatokat és jobban tisztázzák az igaz tényeket.

Elmesélek egy példát: egy időre leálltam a gyakorlatok végzésével. Miután más gyakorlókkal kicseréltem a tapasztalataimat, megfigyeltem, hogy mások is hasonló művelési állapotban voltak, mint én. Látva, hogy ilyen sok gyakorlónak ugyanaz a problémája, mint nekem, azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül.

„Nem csak én vagyok így, ezt jónak találom.” mondtam magamnak. Egy idő után ráeszméltem, hogy ez a hozzáállás nagyon rossz volt. Beszéltem a gyakorlótársaimmal, és eldöntöttem, hogy minden nap végezni fogom mind az öt gyakorlatot. Miután kitartottam a gyakorlatok végzése mellett, eltűnt a lustasághoz való ragaszkodásom. Képes voltam a helyes gondolatok küldésére éjfélkor, és nem szenvedtem tovább a betegség-karmától. Megosztottam a tapasztalataimat a gyakorlótársaimmal és arra bátorítottam őket, hogy rendszeresen végezzék az öt gyakorlatot. Egy veterán gyakorló azt mondta nekem: „Egy fiatal gyakorló, mint te meg tudja csinálni a gyakorlatokat minden nap, miközben én nem vagyok rá képes. Nem szeretnék lemaradni, szorgalmasabban kell előrehaladnom.”

Egy másik példa a Fálun Dáfá-val kapcsolatos igaz tények tisztázásáról szól. Miután beszélgettem a gyakorlótársaimmal, ráébredtem, hogy egyes gyakorlók alig végeznek ilyen tevékenységet. Ismételten a régi szokásom hibájába estem, azt gondoltam: „Nem vagyok egyedül. Nem csak én vagyok ilyen, hanem sok más gyakorló is. Megkönnyebbülhetek.” Csak lógattam a lábamat, követve mások szokásait. Aztán, sikerült fejlődnöm abban, hogy a három dolognak - melyeket a Mester vár el a tanítványaitól –ezt a részét is jobban csináljam. Megosztottam a tapasztalataimat erről más gyakorlókkal is. Az általam elmondottak sok más gyakorlótársamnak is segítséget nyújtottak abban, hogy szorgalmasabbak legyenek a Fálun Dáfá elleni üldözéssel kapcsolatos igaz tények tisztázásában.

Tanultam a tapasztalatimból. Most, amikor a gyakorlótársaimmal megosztjuk a tapasztalatainkat, magamba nézek, a Fá-t tekintve irányadónak. Például, arról beszélek, hogy hogyan vettem észre a hiányosságaimat a Fá alapján és, hogy hogyan emeltem meg a Xinxingemet. Azokkal a hiányosságaimmal kapcsolatban, melyeket még rendbe kell hoznom, olyan gyakorlókról beszélek, akik jól csinálják a dolgokat ebben a tekintetben, és hogy hogyan csinálják azt. Amikor nincs mit megosztanom, akkor egyszerűen azt hallgatom, hogy a gyakorlótársaim hogyan fejlődtek a művelésükben.

A jó tapasztalatcsere titka, hogy arról beszélünk, hogyan semmisítettük meg az emberi nézeteinket és emelkedtünk meg a Fá alapján. Nem azért kell megemlítenem a hiányosságaimat, hogy őszinte legyek, hanem egyszerűen abból a kiindulópontból, hogy nem csinálom jól, ha megakadályozom azt, hogy mások fejlődjenek.

Még egy dolog: el kell kerülnünk a büszkélkedést és a dicsekvést a tapasztalatcsere közben.

„Tanuld a Fá-t, szerezd meg a Fá-t,
Hasonlítsd össze hogyan tanulsz, hasonlítsd össze hogyan művelsz,
Vizsgáld meg minden egyes cselekedetedet,
A megvalósítás a művelés.”
(„Szilárd művelés” , Hong Yin)

Szeretném még elmondani a gyakorlótársaimnak, hogy a Fá alapelvek ismerete és a megbeszélések nem helyettesíthetik az igaz művelést.