Olyan valaki vagyok, aki valaha nagyon ragaszkodott az elveihez, nagyon makacs volt. Soha nem hittem el könnyen más emberek véleményét, ehelyett figyeltem a saját észrevételeimet valamint a tapasztalataimat. Más szavakkal én csak magamban bíztam.
Mikor a KKP (Kínai Kommunista Párt) elkezdte üldözni a Fálun Gong-ot, beláttam, hogy nagyon embertelen és rendkívül rossz. Tudtam, hogy a Fálun Gong egy gyakorlat, hogy műveld a tested és segít az embereknek az egészségüket megőrizni és fejleszteni a Xinxing-jüket (a szív természete, morális minősége). Az Igazság-Jóság-Tolerancia elveknek megfelelően viselkednek, ez csodálatos. A társadalomra és az emberekre is jó hatással van. Hogyan lehetne „elfogult elméletek eltorzított beszédének” nevezni? Ezzel a kérdéssel a fejemben kezdtem művelni magam, hogy lássam vajon a Fálun Gong jó e vagy sem.
2002 őszén elbocsájtottak. A munkanélküli papírjaimat intéztem. Nagyon rosszkedvű, nagyon depressziós voltam és éreztem, hogy a mentális összeomlás szélén vagyok. Eszembe jutott, hogy én is csatlakoztam a hadsereg és a gonosz párthoz, elvégeztem az egyetemet és dolgoztam harminc évig.
Most hirtelen elbocsájtottak és nem tudtam megélni. A családom három generációja számított rám pénzügyileg: Hogyan kellene továbbra is támogatnom őket? Aggodalommal túlterhelve eldöntöttem, hogy lemegyek a földszintre. Találtam ott néhány igazságtisztázó anyagot egy műanyag zacskóba csomagolva nagyon szépen lefektetve az ablak mellé. Említették, hogy a Fálun Gong gyakorlásán keresztül az emberek, akik veszélyes helyzetben voltak, visszanyerték az egészségüket. Azok a megértések mélyen megérintettek. Ettől kezdve, amikor igazságtisztázó anyagokkal találkoztam, mindig hazavittem elolvasni. Minél többet olvastam a depresszióm annál inkább megszűnt.
Rövidesen a sógornőm hívott Shenyang városából, hogy megkérdezze, hogy tudnék-e menni ápolni a kilencven éves édesapját, mivel munkanélküli voltam anyagilag támogatna engem. Azonnal beleegyeztem. Nem törődtem azzal, hogy fizet-e vagy sem. Amíg tudok rokonaimnak segítő kezet nyújtani, addig fogok is. Gondoltam arra is, hogy talán javít a lelkiállapotomon, hogy másik városba megyek, ezért menni akartam.
Miután odakerültem, a helyzet komolyabb volt, mint vártam. Az édesapjának komoly prosztata- és szívbetegsége volt. Ezért egy csövet helyeztek a veséjébe. Mentálisan is zavart és hajlamos volt elveszíteni időnként az öntudatát. Gondoltam, hogy „ Egy idősebb férfi a halál küszöbén.” Másrészről nem akartam egyedül hagyni egyáltalán. Dilemmám volt, hogy félve vigyázzak rá és féltem egyedül hagyni őt, mert aggódtam, hogy ha hirtelen meghal, a család engem tenne felelőssé.
Ekkor elővettem a Fálun Gong anyagot a csomagomból és elkezdtem olvasni a beszámolókat neki, mint például, hogy a Fálun Gong-gyakorlók visszanyerték az egészségüket. Minél többet hallgatta, annál jobb lett a színe. Aznap este feltudott ülni megenni a vacsoráját. A következő reggel, miután felkelt láttam, hogy a vizeletet kivezető cső kijött és tudott egyedül vizelni. Mindketten nagyon meglepettek voltunk.
Azonnal továbbítottam ezt a változást a sógornőmnek. Nagyon boldog volt és elvitt minket taxival a kórházba ellenőrzésre. A kórházban a doktor azt mondta, hogy nincs szükség varrásra, mert a cső nyílásának a helye magától beforrt. Az egész család meglepődött.
A mentális állapota jobbá vált és a szívbetegsége is javult. Kezdett visszatérni a normális élethez és elkezdett kimenni, a szabadba. Két héttel később a sógornőm mondta, hogy nem szükéges, hogy tovább ápoljam őt, így hazamentem. Ettől kezdve elkezdtem gyakorolni a Fálun Gong-ot.
Minden reggel halkan ismételtem „ A Fálun Dáfá csodálatos, a Fálun Dáfá az igaz Fá,” ezért a nap nagyon jól ment. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy miután visszajöttem Shenyang városból, találtam egy jó állást és a fizetésem a kétszerese volt az előzőhöz képest. Következésképpen gyakoroltam a Fálun Gong-ot állhatatosan és éreztem, hogy kisütött a nap az életemben és a munkámban. Megakarom megosztani a jó híreket, amelyeket a Fálun Dáfá hozott nekem.
* * *
tovább ...