Egy távoli helyen lakom. A helyi gyakorlók, beleértve engem is, a Guangzhou város béli gyakorlók javaslatára létrehoztak egy helyet a Fá tanulására. Körülbelül egy tucat gyakorló találkozott egyszer egy héten az egyik gyakorló lakásában, az eredmény pedig nagyon jó volt. Minden gyakorló azon a véleményen volt, hogy nagyon gyorsan fejlődünk.
Egyidejűleg egyre több gyakorló csatlakozott a közös Fá tanuláshoz. Beszéltem a koordinátor hölggyel, hogy talán több helyszínt kellene létrehoznunk a Fá tanulásra. Akkoriban a koordinátornő nem értett egyet ezzel az ötlettel. Azt mondta nekem, hogy én nem tudom, hogy a helyi körzet kellőképpen megfelelő-e erre. (Ez találó volt. Én feladtam a lakásomat és pár évig nem rendelkeztem lakóhellyel, hogy elkerüljem a letartóztatást, valamint éppen nemrég tértem vissza az ország egyik másik részéből.)
Megpróbáltam a koordinátornővel a dolgot a biztonság kérdése szempontjából megbeszélni, és annak a reményében, hogy több gyakorló tudna jönni a csoportba a Fá tanulásra. Azt is mondtam neki, hogy az új gyakorlóknak is segíteni tudnánk abban, hogy a műveléssel kapcsolatos problémáikat megoldják. Erre ő még mindig elutasító volt. Azt mondtam neki: „Befelé kellene tekintened!”
Úgy határoztam, hogy hagyom az ügyet nyugodni egy kicsit, és később újra beszélek vele. Egy idő múlva rájöttünk, hogy a rendőrség néhány gyakorló munkahelyét felkereste, hogy zaklassa őket. Ezek a gyakorlók azt kérdezték, hogy követi-e őket a rendőrség. Annak érdekében, hogy a biztonságról gondoskodjunk, újra előhoztam a Fá-tanulócsoportunk felosztásának ügyét, és ez alkalommal a koordinátorok is megadták a hozzájárulást.
Azt mondtam nekik, hogy mindenfelé hagyhatnánk a Fá-tanulóhelyeket a „földből kisarjadni, és virágba borulni”. Egy további ok, mely a több helyszín mellett szólt az volt, hogy az új gyakorlók a maguk útját járják, és a sok éve gyakorlók pedig érettebbé válhatnak. Egy Fá tanulóhely gondozásánál ők saját magukat tudnák emelni, a felelősséget maguk tudnák viselni és az új gyakorlókat a művelésüknél segíteni.
A 2007-es év elején a Fá-tanulócsoportot tehát négy további csoportra osztottuk fel. Az első Fá-tanulócsoportnak a visszajelzése nagyon jó volt. Az új gyakorlók a találkozások alkalmával aktívan részt vettek a beszélgetésben, és a sok éve gyakorlók segítettek, hogy megtalálják a választ a művelésük közben felmerülő kérdésekre. Egyidejűleg abban is segítettek az új gyakorlóknak, hogy a Fát tekintsék a tanítójuknak. Ennek következtében sok új gyakorló elkezdte azt a három dolgot tenni, melyekkel a mester megbízott bennünket. Kicseréltem a véleményemet ez ügyben a koordinátornővel. Ő is felismerte a tényt, hogy a Fá-helyreigazítás folyamata eddig a pontig már roppant mértékben felgyorsult, és hogy a Mester tolt minket előre.
Az elkövetkező hónapokban arról beszéltünk, hogyan tudnánk a „három dolgot” jól csinálni, és elgondolkodtunk különféle módozatokon, hogy hogyan is lehetne még javítani. Egyes gyakorlók azt mondták, hogy jobb lenne, egyéni kiadványokat készíteni, melyek információkat tartalmaznának az üldözésről, és az igaz tények tisztázásával kapcsolatos helyi tevékenységekről is.
Megkértek, hogy vegyem át a felelősséget a kiadványok elkészítéséért. Annak ellenére, hogy akkoriban nem tudtam, mit kell tenni, elvállaltam a feladatot. Először is a más helyeken készített kiadványokat vettük alapul. Próbálkozások és tévedések után végül kettő helyi kiadványt készítettünk. Aztán az új anyagokat a Fálun Gonggal kapcsolatos igaz tények tisztázásához kétszer osztottuk ki nagyvonalakban az egész területen.
Aztán két szórólapot készítettünk és nyilvánosságra hoztuk őket a Minghui.net-en (a clearwisdom.net kínai verziója). Mikor a saját anyagainkat használtuk az igaz tények tisztázására, a gyakorlók még intenzívebben dolgoztak az igaz tények tisztázásánál és az emberek felszólításánál, hogy lépjenek ki a kommunista pártból és annak hozzácsatolt szervezeteiből. Ezzel egy időben sok gyakorló legyőzte a félelmét és csatlakozott a csoporthoz, mely weboldalakról töltött le anyagokat olyan gyakran, amilyen gyakran csak biztonságos volt.
Miután felosztottuk a Fá-tanulócsoportunkat, és létrehoztuk azokat a helyeket, ahol az igaz tények tisztázásához szükséges anyagokat állítottuk elő megemelkedett a „xinxing”-em (=a szív minősége) és ragaszkodásokat engedtem el. Ámde az eredmény, amit elértünk előhozta a ragaszkodásomat, mint önelégültség és lustaság, és egyéb más mélyen gyökerező ragaszkodásokat. Ritkán mentem csak a közös Fá tanulásokra – melyért én viseltem a felelősséget – azzal a kifogással, hogy túlságosan elfoglalt vagyok.
A ragaszkodásaim fokozatosan egy halom problémához vezettek. Néhány Fá-tanulócsoport gyakorlóinak nehézségei voltak a helyek fenntartásánál és egy tanulóhelyen, ahova normális esetben több mint egy tucat ember járt, már csak két gyakorló volt. Néha még a közös Fá tanulás is kimaradt.
Mi az, ami így félresikerült ott? Megnyugtattam magam, és gondosan felidéztem a szavaimat és a cselekedeteimet, melyeket az elmúlt hónapokban tettem. A befelé tekintésnél meglepetésemre rájöttem, hogy mindezekben a hónapokban az igaz tények tisztázására létrehozott gyártóhelyeket túlságosan legyőzendő (legyűrendő) feladatnak tartottam, és ezzel együtt nem sikerült a gyakorlótársaimmal könyörületesen bánnom. A tanár azt mondta:
„A hangszín, a jószívűség és az érvelések meg tudják változtatni az ember szívét, de a parancsok nem!” („Tiszta és éber” – Esszenciák a továbbhaladáshoz I.)
Meg mondtam a többi gyakorlónak, hogy mit tegyenek, és a koordinátornőt az egyik beszélgetés alkalmával felszólítottam, hogy tekintsen önmagába. Ezért nem sikerült nekem, hogy másokkal könyörületes és toleráns legyek. Amikor a gyakorlótársaim rámutattak, hogy a különféle dolgok elintézésénél én mindig sietségben vagyok, kifogásokkal válaszoltam rá, mint a Fá-helyreigazítás sürget (valójában a Fá-helyreigazítást, amit csak később értettem meg, a Mester által elrendezett módon intézik. Amit tennünk kell, az az, hogy kihasználjuk az időt, hogy megmentsük az élőlényeket.)
Mivel én voltam a felelős az igaz tények tisztázásához szükséges anyagok elkészítéséért, és én egy ilyenfajta ragaszkodást hoztam létre, az eredmény az ellenkezője volt annak, amit szerettem volna, és rengeteg konfliktusunk volt. Ezen a ponton visszaemlékeztem arra, amit a koordinátornő mondott nekem korábban, hogy nem ismerem eléggé a környéket. Amikor problémák jelentek meg, felismertem, hogy nem kellene kerülőutakat tennem, így elkezdtem nyugodt szívvel tanulni a Fát, és befelé tekinteni.
Az eredeti ötlet a Fá tanulására helyeket létrehozni volt, egyre több gyakorlónak egy közeget biztosítani a FÁ tanulására egy csoportban. A sok éve gyakorlók kihasználhatták az időt, hogy a Fát jól tanulják, és az új gyakorlóknak segítsenek, mialatt ők a Fá tanulóhelyekért felelősséget vállaltak. Ez alatt a folyamat alatt ők saját maguk tudták megemelni a szintjüket, és meg fontolhatták, hogy mit kell tenniük. A különböző tanulócsoportok gyakorlói létre tudták hozni a saját helységeiket, ahol el tudták készíteni a saját anyagaikat az igaz tények tisztázására, hogyha a feltételek a Fá-helyreigazítás szükségleteinek megfeleltek.
Ez alatt a folyamat alatt én csak arra figyeltem, hogy létrehozzuk, stabilizáljuk ezeket a helyeket a Fá tanulására és végül az igaz tények tisztázásához szükséges anyagok elkészítésére. Ennél is rosszabb, hogy ebben a folyamatban hétköznapi emberek módszereit alkalmaztam, és a lebonyolítás módja sem volt pontosan megállapítva.
A tanulóhelyeket magáért az intézményért, az akaratért rendeztem be. Azon a nézeten voltam, hogy ha én jól szervezem meg azokat a helyeket, ahol az igaz tények tisztázására készítjük az anyagokat, akkor az összes élőlény megmentése természetesen a többi gyakorló feladata lesz. Ez alatt az egész folyamat alatt jó szívem, a könyörületességem egyszerűen nem voltak jelen.
Ezenkívül, az összes élőlény megmentése nem azt jelenti, hogy egy vagy két projektet nagyszerűen és látványosan kivitelezünk. Ha mi azon vagyunk, hogy tegyünk valamit, akkor első sorban az igazságot kell elmagyaráznunk. Nincsen szükség elismerésre, vagy dicséretre. Mindez azért van, mert a művelésünk célja az igaz megvilágosodás elérése, az önzetlenség és az altruizmus.
Éppen ezért szándékunk az, hogy olyan sok embert, amennyit csak lehetséges megmentsünk, nyugalommal, észrevétlenül, és olyan eredményesen, ahogy csak lehetséges. Az élőlények megmentésénél nekünk jóságosnak, könyörületesnek és állhatatosnak kell lennünk. A legmagasabb cél, melyre nekünk törekednünk kellene, az az élőlények megmentése.
Ez a felismerés volt az oka, hogy különböző gyakorlókkal tanácskozzam. Megegyeztünk, hogy a problémáinkat nem emberi nézetekkel kellene kezelnünk, és egyáltalán nem kellene más gyakorlókat leszidnunk azok miatt a problémák miatt, amik a tanulóhelyükön felmerülnek. E helyett úgy kell viselkednünk, ahogyan a Tanár azt nekünk megjelölte:
„Amikor tehát mi ezzel konkrétan eljárunk, nekünk egy nagyvonalú viselkedést kell tanúsítanunk, és nem úgy viselkedni, mint a hétköznapi emberek.” (Zhuán Fálun, negyedik fejezet)
Ezért azt javasoltam, hogy azok a gyakorlók, akik a Fá-tanulóhelyek felelősei, havonta egyszer találkozzanak, hogy a Fát közösen tanulják, és hogy a tapasztalataikat kicseréljék, úgymint a Fá-tanulóhelyekkel kapcsolatos problémákat megoldják. Az ő dolga az én dolgom, és az én dolgom az ő dolga, mert mi egy test vagyunk. Felismertem, hogy a gyakorlótársaimat is ugyanolyan könyörületességgel kell kezelnem, mint ahogy az összes élőlénnyel bánok.
Még mindig van négy tanulóhelyünk. Minden csoport maga állapítja meg az időpontokat, a helyet, és a terjedelmet, melyet a csoport meg akar határozni. Egészen addig, amíg nem értük el a kitűzött célt mi bizonyára emelkedni fogunk ebben a folyamatban, egészen addig, amíg tiszta (őszinte) szívvel cselekszünk.
Engedjétek meg végszóként a Tanár versét felidézni: „A Fá helyreigazítja az univerzumot (Hong Yin II)
„Könyörületesség hoz tavaszt ég és föld közé, őszinte gondolatok embereket mentenek meg a világban.”
Köszönet a Tanárnak a könyörületes megmentésért!
* * *
tovább ...