Húsz év önkéntes útjavítás

Tanár vagyok egy falusi iskolában. Miután megismerkedtem a Fálun Dáfával, megértettem, hogy jó embernek kell lennem. Egymagamban javítottam és tartottam fenn egy földutat a faluban húsz éven keresztül. Az emberek megváltoztak, kezdetben nem értettek, majd végül dicsértek engem és a Dáfát is.

 

Az út javítása

Van egy fél mérföldes földutunk, ami összeköti a falunkat a kövezett főúttal. Mindenki használja ezt az utat a faluban, de senki sem törődött a karbantartásával. Számos bucka és gödör borította. Amikor esett nagyon sáros volt és a kerékpározó emberek könnyen az árokba csúsztak a szélén.

 

Az emberek éveken át panaszkodtak az út miatt, de semmi sem változott.

 

Miután elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni azt gondoltam: „A Mester az mondta:”

„Azonban a művelésetek folyamatában egyre könyörületesebbek lesztek, olyan könyörületesek, hogy állandóan másokra gondoltok, egy önzetlen élőlény lesz belőletek.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján)

 

Hogyan kellene másokra gondolnom? Nem kellene megjavítanom az utat ahelyett, hogy csak panaszkodom miatta?

 

Így elkezdtem a kézzel húzható kiskocsimat használni, hogy földet hozzak távolról kitömni a gödröket az úton. Kiszedtem a füvet is az út széléről, hogy szélesebb legyen az út.

 

Kezdetben az emberek nem értettek meg. Néhányan megkérdezték, hogy a falu vezetőjének szerepére hajtok-e. Mások azt kérdezték mennyit fizet nekem a kormányzat. Egy fiatal pedig az kérdezte, hogy az újságokba akarok-e bekerülni. Egy szomszéd azt mondta, miért törődök én vele, ha falusi megbízottakat nem érdekli az út.

 

A feleségem is panaszkodott: „Senki sem javítja az utat. Te vagy az egyetlen, aki jársz rajta?”

 

Ahogy telt az idő, az emberek nem mondtak már rossz dolgokat rólam. Tudták, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok, elkezdtek megérteni és tisztelni.

 

Keserűség

Bár az út csak fél mérföld hosszú, a fenntartása egyáltalán nem könnyű. Emberek, motorok, autók mennek rajta keresztül minden nap, így könnyen puklik és gödrök keletkeznek. Egy erős esőzés után a gödrökben sok víz gyűlik össze megnehezítve az emberek számára a haladást.

 

A mi régiónkban több kő és szikla van, mint föld. Fél óra járásba telik nekem, hogy földet hozzak. Később egy közeli kiszáradt folyómederbe jártam földért. Az sokkal közelebb van, de szét kell választanom a földet a kövektől. Az is nagyon sok időt igényel. Egy egész napot igénybe vehet, hogy elvégezzem a munkát.

 

Időnként a heves esőzés elmossa a földet, amit éppen leraktam, és újra meg kell csinálnom. Néha napokig esik; akkor felveszek egy esőkabátot, veszek egy kis homokot, hogy feltöltsem a gödröket.

 

Később a kormány meghirdette a „kövezett utat minden falunak” politikát, és aszfaltozott utat csinált a földútból. De nagyon sietősen lett megcsinálva gyenge minőségű anyagokból. Kevesebb, mint két éven belül számos nagy lyuk és repedés keletkezett rajta. Újra kezdtem a javítgatást.

 

Alkalmanként én is panaszkodtam. „Miért nem mások csinálják?” „Hol vannak a falu tisztviselői?” Aztán azt mondtam magamnak, „Kinek panaszkodsz te? Kényszerít valaki, hogy ezt csináld?”

 

A Mester azt mondja,

„A jóindulatú ember szíve könyörületes. Elégedetlenkedés és gyűlölködés nélkül örömnek tekint minden megpróbáltatást” (Szintek, Esszenciák a további haladásra I. rész)

 

Még mindig messze voltam attól, hogy mentes legyek az elégedetlenségtől és a haragtól. Miért panaszkodtam?

 

Derű

„Az illat mindig körüllengi a kezet mely rózsákat ad.”

 

2015-ben a saját nevemet használva feljelentettem Csiáng Cö-mint, a Kínai Kommunista Párt (KKP) korábbi vezetőjét, aki elindította az üldözést a Fálun Gong ellen. A KKP embereket küldött, hogy információkat gyűjtsenek rólam a megtorláshoz, de a falu tisztségviselői megvédtek. Egy falusi megjegyezte, „ha te nem vagy jó ember, akkor van egyáltalán jó ember a világon?”

 

Az iskola meghirdetett néhány magasabb pozíciót. Az emberek hevesen harcoltak értük. Én távol maradtam ettől, ám az igazgató mégis nekem adta az egyik pozíciót. Amikor a fiam őrnagyként diplomázott a főiskolán, a feleségem aggódott az állás lehetőségek miatt. De ő kapott egy biztonsági állást egy nagy cégnél tisztességes fizetésért.

 

Az emberek megkérdeztek: „Milyen kapcsolataid vannak?” Mosolyogtam. Nincsenek kapcsolataim, de van egy Mesterem. Az én nagyszerű Mesterem és a Dáfá tett engem tisztességes emberré, és mindenféle jó dolgot kaptam tőlük az életben.

 

A feleségem ellenezte a Fálun Dáfá gyakorlásomat, mivel őt megmérgezte a KKP propagandája. Nagyon sok vitánk volt azzal kapcsolatban, hogy kellene-e gyakorolnom a Dáfát. Látta, ahogy fokozatosan átváltozok egy jó természettel bíró emberré, egészséges testtel, nem kellett gyógyszert bevennem már több mint húsz éve.

 

Most már időről időre elkezdte olvasni a Dáfá könyveket. Amikor beteg volt, azt ismételgette, hogy „A Fálun Dáfá jó! Az őszinteség, jószívűség, tolerancia (kínaiul Zhen 真 Shan 善 Ren 忍) jó!” Azt mondta, hogy ez nagyon hatékony volt.

 

Forrás: Twenty Years of Volunteering to Do Road Repairs