Újjászületés

Nemrégiben, csupán négy hónapja kezdtem el foglalkozni a Fálun Dáfával.

 

Amikor kicsi voltam gyakran ismételgettem a Mester instrukcióit a hangkazettáról, amikor édesanyám mellett játszottam, miközben a Fálun Dáfá gyakorlatait végezte. Gyerekként imádtam tévét nézni, de a hírműsorokat nem szerettem, így a Kínai Kommunista Párt (KKP) Dáfá ellenes gyűlölet propagandája nem volt rám hatással. Bár nem érdeklődtem a Dáfá iránt, mindig éreztem, hogy az jó.

 

Még általános iskolás voltam, amikor először olvastam el a Zhuán Fálunt. Bár minden szót ismertem, továbbra sem értettem, hogy miről is szól valójában. Ennek ellenére az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) alapelvek mélyen gyökeret vertek a szívemben. Így amikor olyan tartalmakat láttam az iskolai tankönyvekben, melyek a Dáfát rágalmazták, nem fogadtam el azokat, és széttéptem a könyvet hazafelé menet.

 

Mindig támogattam a Dáfát, még ha nem is gyakoroltam. Az iskolában sohasem zaklattam a sebezhető osztálytársaimat, ahogyan azt a többi gyerek tette, inkább próbáltam kimenteni őket. Nem érdeklődtem a pletykák iránt, és távol tartottam magam azoktól, akik szerettek hízelegni másoknak, vagy akik lázadóak voltak. A tanulmányi eredményeim átlagosak voltak, de mindig közösségi ember voltam az osztályban, és azok voltak a barátaim, akik jószívűen és becsületesen bántak az emberekkel.

 

Elveszve a társadalomban

A személyiségem komoly változáson ment keresztül, amikor Kanadába érkeztem. A szociális hatások eredményeképpen elkezdtem számítógépes játékokkal játszani, és anime (japán animáció) filmeket nézni. Gyakran beszélgettem az osztálytársaimmal a számítógépes játékokról, meg az anime grafikákról, és kialakult még az a rossz szokásom is, hogy egész éjjel fent maradtam, hogy az interneten böngésszek.

 

Mindig kimerültnek éreztem magam, nem volt elég energiám. Ezenkívül gyakran mentem át a barátaimhoz összejövetelekre, ahol ettünk, ittunk, szórakoztunk. A nagy bulik ellenére ürességet éreztem. Később találtam egy barátnőt is, de mélyen összetörtem, amikor szakítottunk.

 

Kiutat találni

Látva, hogy édesanyám szorgalmasan hívogatja telefonon az embereket Kínában, hogy a Fálun Dáfáról, és az üldözésről meséljen nekik, arra ösztönzött, hogy elkezdjem a Dáfát gyakorolni. Egyik éjjel, miután a „Fá-tanítás a 2015-ös Fá Konferencián az USA nyugati partján” című Fá tanítást olvastam, egy leírhatatlan érzés támadt a szívemben – éreztem, hogy a Mester által bölcsességek Fá felébreszti a tudatom.

 

Aznap éjjel sokáig sírtam és motyogtam folyamatosan az ágyban fekve: Mire vártam eddig?

 

Szembesülve azzal, hogy elvesztem az emberi világban olyan sok éven keresztül, és elfeledkeztem a küldetésemről, hogy embereket mentsek meg és megfeledkeztem a valódi otthonomról, a veszteség érzése és bűntudat töltött el.

 

Azon az éjjelen elhatároztam, hogy művelni fogom magam és minden erőmmel azon leszek, hogy leleplezzem az üldözést.

 

Boldogan és elégedetten

Hivatalosan aznap éjjel kezdtem el a Fálun Dáfá gyakorlását, és letöröltem minden számítógépes játékot és anime-t a gépemről. Eladtam a felszereléseimet, és letöröltem mindent a telefonomról. Bár éreztem, hogy ez az amit tennem kellene, továbbra is nagyon erős elhatározásra volt szükségem, hogy megtegyem.

 

Még mindig emlékszem, hogyan próbálta a gondolati karma megakadályozni az elmémet, hogy letöröljem az ilyen szoftvereket. Azonban tudtam, hogyha nem takarítom ki alaposan ezeket a rossz dolgokat, akkor nem felelek meg egy művelővel szembeni kritériumoknak.

 

Miközben a szoftvert távolítottam el a gépről, folyamatosan ismételgettem, hogy a „Fálun Dáfá jó! Az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) jó!” Azoban a pillanatokban éreztem, hogy a testemben az összes sejtem együtt rezonál. Amikor rávettem magam, hogy töröljem az összes rossz dolgot, ragadós folyadékot hánytam. Tudtam, hogy elkezdett tisztulni a testem.

 

Emlékszem még, hogy mielőtt elkezdtem a művelést, anyám elkobozta a mobilom és a számítógépem, hogy megakadályozzon benne, hogy azokkal a játékokkal játsszak. De ez nem változtatotta meg a szándékaimat. Azonban miután elkezdtem a művelést, nemcsak letöröltem a játékokat, de már tudtam is kontrollálni magamat.

 

Őszinte gondolatokkal szilárdan elutasítottam, megtagadtam, és eltávolítottam a gondolatot, hogy játszani szeretnék, amikor csak felmerült. Tudtam, hogy ez a gondolati karmától és külső tényezőktől származó zavarás, nem az én saját gondolataim. Így azóta nem játszok számítógépes játékokkal, és nem nézek hétköznapi emberektől származó videókat étkezés közben. Amikor van időm, gyakorlók megosztott tapasztalatait hallgatom a Minghui.org oldalon.

 

Fizikailag és mentálisan is nagy változáson mentem keresztül miután elkezdtem a művelést. Karácsony idején meglátogattam a barátaimat, és szembesültem az állapotukkal: ahelyett, hogy koruknak megfelelően életerősek és energikusak lettek volna, legyengülve feküdtek a heverőn a telefonjukat bámulva és tévét nézve, fényes nappal ásítoztak.

 

Miután beszélgettem velük, kiderült, hogy hajnali 4-ig, 5-ig fent voltak, mielőtt ágyba kerültek, és még mindig a játékokról, animékról beszélgettek.

 

Végig gondolva, megértettem, hogy ugyanilyen voltam, mint ők mielőtt elkezdtem a művelést. Össze voltam zavarodva, és a szabadidőmet a telefon bámulásával vagy a számítógépes játékokkal töltöttem, és gyakran egész éjjelen át. Bár a barátaim, és én is meg akartunk változni, és tudtuk, hogy nincs rendben így élni, de valójában semmit sem tudtunk tenni ez ellen, és nem tudtuk elengedni ezeket a dolgokat.

 

Miután elkezdtem a művelést a fizikai erőnlétem napról napra javult, és minden nap tele voltam energiával. Találtam egy részmunkaidős állást egy szupermarketben, amíg a főiskola kezdésre vártam. Ez az állás nagyrészt fizikai munkával járt, és nem igényelt sok mentális tevékenységet, így gyakran tudtam ismételgetni, hogy a „Fálun Dáfá jó! Az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) jó”!

 

Egyszer, amikor a munkatársaimmal öt konténer árut kipakoltunk, ők nagy elfáradtak és kimerültek. Azonban én nem voltam fáradt és még mosolyogtam is egyetlen panasz nélkül. Az egyik munkatárs azt mondta nekem, „Te mindig mosolyogsz. Ilyen nagy öröm neked munkába jönni?”

 

Fejben rendben lenni

A művelés során a megpróbáltatásaim és a jellemmel kapcsolatos vizsgák nagy része a gondolati karma által keltett belső zavarásokból adódott.

 

Még emlékszem, amikor először kezdtem a művelést, a gondolati karma nagyon erős volt, és a játékok meg az anime grafikák gyakran előjöttek az elmémben. Hogy eltaszítsam őket, időnként a fejemet átkarolva forgolódtam az ágyban fájdalmak közepette. Később őszinte gondolatokat küldtem, hogy megsemmisítsem őket, amikor csak megjelentek. A főtudatom éber maradt minden pillanatban; ha előjött egy gondolat, ami nem volt összhangban a Fával, őszinte gondolatokat küldtem, és nem engedtem azt élni a fejemben egy másodpercre sem.

 

Eltartott néhány hétig, amíg a tudatom tisztább lett. Bár a helytelen gondolatok időnként felmerülnek még, most már gyengék és azonnal eltűnnek, amint a főtudatom kicsit erősebb lesz.

 

Lótusz pozícióban ülni egy órán keresztül

Nem igazán éreztem semmit, amikor a lótusz pozícióban ültem fél órán keresztül. Azonban nagyon nehéz volt áttörést elérni, amikor egy óráig ültem. Kezdetben, amikor képes voltam egy óráig gyakorolni, a lábaim erősen remegtek, majd végül az egész testem. Így egy sálat használtam, felkössem a lábam, megakadályozva, hogy rázkódjon és lecsússzon.

 

Nem oldottam ki a kötést a fájdalom ellenére sem, és arra gondoltam, hogy a Mester milyen borzasztó nehézségeket viselt el értünk, amikor már túl fájdalmassá vált. Azt gondoltam, hogy amit én szenvedek az semmi, és nem tehetem meg, hogy levegyem a lábaimat.

 

Ez egy hónapig tartott, mikor a lábaim abbahagyták a remegést, bár továbbra is nagyon fájdalmas volt és nagyon nehezen viseltem. Azonban amint felidéztem a Mester szavait, „Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” (Zhuan Falun 9. előadás), képes voltam átmenni a teszten.

 

Telefonhívások indítása a Kínában tartó üldözés leleplezéséért

Amikor először kezdeményeztem telefonhívásokat az RTC platformján keresztül, még nem volt jó megértésem a feladatról. Tudtam, hogy a Tiananmen téri önégetéses eset álhír volt, de nem ismertem a részleteket. Kezdetben édesanyám, az újaknak szánt gyakorló kézikönyvéből tanultam. A forgatókönyveket könnyű volt megtanulni, és az alapvető tényeket azok már tartalmazták.

 

A szívem nagyon az emberek megmentésén volt, de nagyon ideges voltam, amikor telefonáltam, és mialatt hangosan olvastam a szöveget, a hangom és a kezem is remegett. A válasz arány és a beszélgetési idő így nem volt nagyon kielégítő.

 

Később anyám azt javasolta, szelíden kellene beszélnem, nem hangosan, a másik fél akkor is hallani fogja. Hosszú ideje próbáltam már, de nem tudtam megcsinálni, mivel a fejem teljesen kiürült, amint elkezdett a telefon csörögni.

 

A helyzet fokozatosan javult a gyakorlók bátorításának hatására és a Mester támogatásával; lágyabban beszéltem, nem izgultam és nem voltam már zavarban annyira. Ezentúl megértettem, hogy utána kell olvasnom a Dáfával kapcsolatos tényeknek, mivel keveset tudok azokról. Így elolvastam sok igaz tényeket tisztázó anyagot a Minghui rádiónál és KKP-ból való kilépésre létrehozott weboldalon. Ezeken a weboldalakon lévő információk nagyon sokat segítettek, hogy megírjak egy forgatókönyvet.

 

Sokat fejlődtem a kezdőknek tartott tréningen is, amit egy gyakorló tartott. Sok anyaghoz hozzáfértem, és számos módon megtanultam kifejezni magam telefonon keresztül, mint adatokat és gazdasági jelenségeket felhasználni az igaz tények tisztázásához. Bár még továbbra is használtam a forgatókönyvet, a képességem, hogy világos és meggyőző válaszokat adjak egyértelműen fejlődött.

 

A jellemem is fejlődött a telefonhívások bonyolítása során. Például, hogy megérint-e, ha szidalmaznak az emberek? Negatív érzéseim lesznek-e ha senki sem válaszol?

 

Kezdetben hatással voltak rám ezek, és kialakult a félelemhez fűződő ragaszkodás. Nagyon nehéz volt, amikor csak felhívtam egy számot. Azonban megértettem, hogy az érző lények hozzáállása ellenére az én felelősségem az, hogy tisztázzam az igaz tényeket. Később, egy másik gyakorló azzal bátorított, hogy „csak beszélj és ne gondolkodj túl sokat”.

 

Meglepetésemre az emberek elkezdtek hosszabban meghallgatni, amikor megváltozott a mentalitásom.

 

Nagy változáson mentem keresztül négy hónapnyi művelés során. Köszönöm neked, könyörületes Mester, hogy felemeltél engem a pokolból, megtisztítottál, és esélyt adtál nekem a művelésre és az érző lények megmentésére. Nehéz kifejezni a hálámat a Mester felé, és az egyetlen, amit tehetek, hogy jól és szorgalmasan járom az utamat.

 

Azonban vannak még területek, ahol nem csináltam jól, mint, hogy elcsendesedjek a Fá tanuláshoz, nem tudok teljes nyugalmat elérni, amikor a gyakorlatokat végzem, elvesztem a fókuszt őszinte gondolatok küldése közben, és problémáim vannak a felkeléssel éjjel az őszinte gondolatokhoz, vagy a könyörületesség hiánya, amikor telefonhívásokat csinálok az érző lények megmentésére.

 

Ezenkívül még továbbra is ragaszkodásom van a testi vágyakhoz, a kényelemhez, a bosszankodáshoz és az önérdekhez. Szorgalmasan folytatom a kemény munkát továbbra is, leküzdöm a gyengeségeimet, és helyreigazítom magam.

 

Köszönöm Mester!

Köszönöm nektek, gyakorlótársaim!

 

Forrás: Reborn