Az apaság rögös útja

Emlékei szerint Yiyuan Chen egy olyan világban élt, ahol szülei folyamatosan vitatkoztak és harcoltak egymással, időnként még rajta is kitöltötték a dühüket.

 

„Amikor még nagyon kicsi voltam, a szüleim veszekedtek az étkezések alatt,” - meséli. „Azt hittem ez a normális egy családban.”

 

Egy ilyen környezetben élve, Yiyuan ingerlékeny természetűvé vált.

 

„Nem tudtam, hogy mi az őszinteség és a jószívűség,” - idézi fel. „A szüleim hatása alatt nőttem fel. Szitkozódtam és tárgyakat hajigáltam, mint a szüleim, amikor mérgesek voltak. Vertem a kutyámat, ahogyan a szüleim is ütöttek engem. Nem felejtettem el, hogy mások hogyan bántak velem rosszul, és nagyon sokat törődtem azzal, hogyan nyerhetek valamit, bármit a magam számára.”

 

Lázadó típus volt és nem szeretett tanulni, annak ellenére, hogy az anyukája nagyon szigorúan nevelte. A kapcsolata az édesanyjával nem volt feszültségektől mentes.

 

„Egyik nap elvesztettem a türelmemet. Az anyám keményen megütött, és kihajított otthonról. Dühös voltam és kétségbeesett. Bosszúból öngyilkosságot akartam elkövetni. A folyóparton sétáltam, de nem mertem beugrani. Lefeküdtem a lejtőre, és egy kevésbé fájdalmas módján gondolkodtam a halálnak. Egy autó hajtott el a parton és a gyerekek az autóból rám kiabáltak, ami magamhoz térített. Abbahagytam és hazamentem.”

 

A szívében reménytelennek érezve magát Yiyuan. Később felfedezte, hogy az autóval való száguldozás segít neki megfeledkezni a dühéről.

 

„Középiskolában nem volt jogosítványom. Így egy nap egyszerűen elloptam a slusszkulcsot otthonról. Mindig meg tudtam találni a kulcsot attól függetlenül, hogy anyám hová rejtette.”

 

Nagy sebességgel hajtva Yiyuan felfokozott izgalmat érzett, és mélységes fájdalma úgy csökkent, ahogyan a sebesség nőtt.

 

Amikor kollégiumba került pornó és videojáték függő lett. Elvesztette a józanságát és az önérzetét.

 

„Tudtam, hogy nem jók ezek a dolgok, de nem tudtam fegyelmezni magam. Csak követtem a trendeket. Lényegében reménytelennek éreztem magam. Nem tudtam hová tartozom.”

 

Megtalálni a reményt

Yiyuan Tájpejben kezdett el dolgozni, amikor másodéves volt az egyetemen. A nagynénje javasolta neki ott a Fálun Dáfát. Részt vett a 9 napos előadás sorozaton, ahol először hallhatta Li Hongzhi Mester (a Fálun Dáfá alapítója) előadásait. Megtanulta, hogy az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) alapelvek az egyetlen kritérium annak eldöntésére, hogy mi a jó és mi a rossz. Megértette, hogy a Fálun Dáfá egy önművelési művelési rendszer, ami jobbá teheti az életét.

 

„Gyerekkoromban azt terveztem, hogy idősebb koromban kolostorba vonulok és szerzetes leszek. Meglepetésemre láttam, hogy most is művelhetem magam és nem kell addig várnom, amíg öregebb leszek.”

 

A világgal kapcsolatos meglátásai alapvető változásokon mentek keresztül miután befejezte a Zhuán Fálun olvasását.

 

A Mester azt mondja:

„Mindig könyörületesnek és kedvesnek kell lenned másokhoz, és mindig másokra kell gondolnod, bármit teszel is. Ha problémák érnek, először mindig arra gondolj, hogy mások el tudják-e ezt viselni vagy sem, és hogy ez másokat megbánt-e. Ha így cselekszel, akkor nem fognak problémák érni.” (4. fejezet, Zhuán Fálun)

 

Yiyuan világnézete drámai változáson ment keresztül miután elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát.

 

Yiyuan elhagyta a rossz szokásait, tekintettel volt másokra is. Az egészsége szintén javult, és meggyógyult az orrmelléküreg gyulladása, ami gyerekkorában alakult ki. Elkezdett tudományosan is kiemelkedő szintet elérni.

 

„A tanár azt mondta az osztály egyik legjobb tanulójának, hogy fel kellene magát dolgoznia az én szintemre. Amikor letettem a posztgraduális vizsgát, az egyik tanár gratulált, amiért kiemelkedően jól teljesítettem.”

 

A házasság utáni megpróbáltatások

Miután Yiyuan lerakta a vizsgáit, és remek munkát talált 2010-ben. Később, 2013-ban házasságot kötött egy gyakorlótársával.

 

„Valójában az akkori barátnőm nem akart ilyen hamar megházasodni,” - meséli. „De nem hittem, hogy egy férfi és egy nő közötti kapcsolat több lehet barátságnál, ha nem házasodnak össze. Azt gondoltam, hogy az a fajta életstílus problémákat okozhat. Szóval helyesen akartam járni az utam, és házasságot kötni.”

 

Azonban az esküvő után jöttek a vizsgák, egyik a másik után.

 

„Egyik nap a feleségem hajnali egy óráig dolgozott, de még akkor sem végzett. Azt gondoltam, hogy neki nem fontos a családunk. Vártam rá, de ő nem reagált kedvesen. Ezért írtam egy dühös levelet és kiraktam egy nyilvános felületre. Nagy felfordulást okozott. Nem értettem, miért nekem kell az összes házimunkát elvégeznem. Neki a Dáfá számára kellett munkát végeznie, hogy igazolja a Fát. ’De mi lesz velem? Nagyon sok sérelmem volt.”

 

Yiyuan (bal) és a felesége (jobb) a kisfiukkal egy Fálun Dáfá rendezvényen.

 

A művelésnek nincs könnyű útja, mindenkinek nehézségeken és megpróbáltatásokon kell átjutnia. Így egyre több vita és nézeteltérés került felszínre. Jelentéktelen dolgok, mint a házimunka és más egyéb elvárások rombolták a kapcsolatukat.

 

Számos vita után, Yiyuan rájött, hogy nem kellene külső kifogásokat keresnie azért, hogy ne kelljen magába néznie, hogy ne kelljen művelnie magát, ne kelljen a három dolgot jól csinálnia – annak ellenére, hogy úgy gondolta, a családért tette ezt.

 

„Úgy tűnt megpróbáltam a feleségemet rákényszeríteni, hogy elfogadja az én gondolkodásmódomat,” mondta. „Nem beszéltem hozzá udvariasan. Amikor nem voltam összhangban az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan Ren) alapelvekkel és dühös lettem, akkor valójában a nézeteimhez ragaszkodtam.”

 

A vizsgákból, melyeket a házasság hozott Yiyuan számára, megértette, mik is voltak azok – tesztek. Ha jól kezelte őket, akkor segítettek neki előbbre jutni a művelésben. Azt is megértette, hogy a múltja, különösen a gyermekkora belekeveredett a jelenlegi művelési állapotába, ami szintén egy tesztként szolgált.

 

„A család, amiben felnőttem nagyon sok fájdalmat hagyott a szívemben. De amikor megértettem, hogy az anyám nyomás alatt nevelt fel, tehetetlenül, nehézségek között, tudtam, hogy jól kell vele bánnom. Miután saját gyerekeim lettek, a korábbi családi tapasztalatok segítettek abban, hogy megértsem, többet kell áldoznom a gyerekeimért, és hogy milyen módokon kell áldozatokat hoznom. Nem kellene ezt akkor megköszönnöm a szüleimnek?”

 

A Mester azt mondja:

„A hétköznapi emberek társadalmában műveljük magunkat, ezért persze figyelmesnek kell lennünk a szüleinkkel szemben, és fel kell nevelnünk a gyermekeinket. Minden körülmény között jónak kell lennünk másokkal szemben, és jószívűen kell bánnunk az emberekkel, elsősorban a rokonainkkal. Jónak kell lennünk szüleinkkel és gyermekeinkkel szemben, úgy másokkal szemben is, és figyelmesnek kell lennünk másokkal szemben minden tekintetben. Ekkor a szíved nem önző, hanem együtt érző – ez a jószívűség.” (Zhuán Fálun ,6. Előadás)

 

„Megértettem, hogy a múltammal kapcsolatos elrendezés arra szolgált, hogy a karmámat eltávolítsa, és ami a legfontosabb számomra, hogy megkapjam Fálun Dáfát, és kövessem a Mestert, hogy hazatérhessek ebben az életben.”

 

Az „otthon” a fő művelési környezet lett Yiyuan számára. A megpróbáltatások elszenvedése segített neki eltávolítani a versenyszellemet, a haragot, és az érzést, hogy igazságtalanul történnek a dolgok. A Fálun Dáfá kivezette őt az önzőségéből, és kitárta a szívét.

 

Apaként, biztosítja a Fá tanulást a két fiával. Alkalmazza a gyakorlatban az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan Ren) alapelveket, és jó példát mutat számukra a cselekedetein keresztül. Ahogy Yiyuan látja, együtt járják a művelés útját.

 

A cikk megértéséhez javasoljuk a Fálun Gong és a Zhuán Fálun könyvek elolvasását.

 

Forrás: A Hot-Tempered Youth Becomes a Gentle Father Through Cultivation