Kiút a keserű gyerekkorból

19 éve foglalkozom a Fálun Gonggal, és most szeretnék néhány dolgot megosztani erről a két évtizedről.

 

Keserű gyermekkor és nehéz élet

Fiatal koromban úgy tűnt állandóan beteg vagyok. Folyamatosan meg voltam fázva, gyenge voltam és sokszor elvesztettem az eszméletem. Nyolc éves koromban agyhártyagyulladásom volt, amivel több hétig ágyhoz voltam kötve. A gyógyszerek nem segítettek. Édesapám tanult kínai orvoslást és mindent megpróbált, hogy megmentsen. Végül felépültem, de a betegségemnek lettek következményei. A memóriámra és a felfogóképességemre is hatással volt. Hét testvérem volt, és én voltam az egyetlen, aki nem teljesített jól az iskolában. Mindenki lenézett.

 

Egyik nap, amikor édesapám matematikát tanított nekünk, mindenkinek jól ment, kivéve engem. A nénikém is benézett hozzánk, és ahelyett, hogy megsajnált volna ő is rajtam szórakozott. A szívem hasadt meg. Reménytelennek és magányosnak éreztem magam. A szüleim a testvéreimmel többet foglalkoztak; én voltam az, akit mindig hátra hagytak.

 

Nincsen túl sok jó emlékem a gyermekkoromból. Mindenféle egészségügyi problémáktól szenvedtem. A fogaim rosszak voltak, az elől lévő fogak megsüllyedtek és állandóan fájtak. Fül fertőzésem volt, ami a hallásomat is károsította. Álmatlanságban szenvedtem, gyógyszer nélkül nem tudtam aludni sem.

 

Miután megházasodtam, a férjem fizikailag bántalmazott. Elhagytam, és magammal vittem a kétéves lányunkat. Rossz egészségi állapotban voltam, pénz nélkül, és nem volt hová mennem, de a lányom miatt erősnek kellett lennem. Béreltem egy helyet a piacon és elindítottam egy kis boltot, hogy fenntartsuk magunkat. Édesanyám nem tudott jönni segíteni, mert a testvéreim gyerekeivel kellett foglalkoznia.

 

Boldogság a Buddha fényében

Szerencsére 1999-ben találkoztam a Fálun Gonggal. Akkor még nem tanultam meg a gyakorlatok kivitelezését, de már pusztán a könyv olvasásától is jobban éreztem magam. Általában rögtön megfáztam, amikor csak egy hideg fuvallat megcsapta az arcom. Egy héttel azután, hogy elkezdtem olvasni a könyvet, a boltba árukészletet kellett hozni. De nem fáztam meg és még csak az orrom sem folyt, annak ellenére, hogy nagyon hideg volt aznap. Azt gondoltam: „Ez most más volt!”

 

Elkezdtem rendszeres szinten tanulni a Fát, és a Mester megtisztította a testemet! A betegségek, melyek oly sok évig gyötörtek, eltűntek és végre megtudtam, milyen érzés egészségesnek lenni! Megértettem, hogy mi a betegségek forrása: a múltbeli összetűzések során szerzett karma. Nagyon hálás voltam a Mester tanításaiért, mert nagyon sok kérdésemet megválaszolták. Nem nehezteltem többé a családtagjaimra igazodva az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) alapelvekhez. Figyelmes lettem másokkal szemben, képes voltam magamba nézni, és elsőként saját magamat korrigálni.

 

Amikor édesanyám a nyolcvanas éveibe lépett, megbetegedett és egyik testvérem sem tudott gondoskodni róla. Hazahoztam magammal, és a nagy hálószobát rendeztem be számára. Mielőtt a boltba mentem ételt készítettem neki. Jól érezte magát nálam, és elégedett volt.

 

A Mester bölcsességet is adott nekem. Mindig azt mondták rám, hogy nem vagyok okos, és semmit sem tudok jól csinálni. Amikor játékokat adtam el, néhányukat össze kellett szerelnem, és mindig másokat kértem meg, hogy segítsenek. Egy idő után senki sem akart segíteni, így magamnak kellett megtanulnom megcsinálni. A Mestertől kértem segítséget, és gyorsan elkészültem velük instrukciók nélkül!

 

A lányom lassú tanuló volt, de amikor elkezdte velem a Fát tanulni, az iskola is jobban ment neki. Később főiskolára ment.

 

A Fálun Gong gyökeret vert a szívemben. A Fá alapelvei szerint értékelem a dolgokat. Az üzlet jól megy, saját házat vásároltam magamnak. Nagyon hálás vagyok a Mesternek, és hálás vagyok a megmentő kegyelméért! Az egyetlen mód, hogy törlesszek a Mesternek, hogy szorgalmasan művelem magam.

 

Forrás: A Life-changing Practice