Ötvenöt éves vagyok. Még azelőtt kezdtem el ismerkedni, hogy a Fálun Dáfával, hogy 1999-ben az üldözés elkezdődött volna.
2014 februárjában azok a gyakorlók a környékünkön, akik ki mertek menni, hogy beszéljenek a környékbeliek az üldözésről, elindították egy Fá tanuló csoportot. Hiszen Dáfá gyakorlóként az életünket és minden cselekedetünket a Fá-ra kell alapoznunk. Akinek csak volt ideje, minden második délután a korábbi lakhelyemre jött. Általában 5 és 15 fő közötti gyakorló vett részt a Fá tanulásokon. Egyikük megkérdezte: „Biztonságos ez, nekünk, időseknek, hogy így összejövünk?” De én tudtam, hogy a faluban a legtöbb ember megértette az igazságot a Dáfával kapcsolatban, és támogatóan álltak hozzánk.
A Fá tanulás után tapasztalatot cseréltünk, és igaz tényeket tisztázó anyagokat osztottunk szét egymásnak, majd távoztunk. Vidéki környezetben éltünk, ahol minden családnak megvolt a saját földje. Cseresznyét, almát, szőlőt termesztettek, illetve más egyéb növényeket. A sok elfoglaltsággal járó idény alatt az idősebb gyakorlóknak be kellett segíteni a gyerekeiknek. Nem tudtunk összejönni az ilyen elfoglalt időszakok alatt, így mindannyian otthon memorizáltuk a Fát vacsora után. Éjfélkor őszinte gondolatokat küldtünk és hajnal 3:50-kor elkezdtük megcsinálni a gyakorlatokat.
Leleplezni az üldözést
A Fá tanuláson túl, több mint húszan közülünk a piac napján a faluba mentünk, hogy beszéljünk az embereknek a Dáfáról, és tájékoztató anyagokat, DVD-ket, naptárakat osztogassunk. A falusiak nyitottak és őszinték voltak, örömmel fogadtak mindent, amit adtunk nekik. Néhány falusi a valódi nevét használta, hogy kilépjen a kommunista szervezetekből, és feljelentést tegyen a volt diktátor Csiáng Cö-min ellen a brutális üldözés elindításáért. Hallva, hogy milyen befogadóak az emberek, egyre több gyakorló csatlakozott az erőfeszítéseinkhez.
Télen meglátogattuk az összes közeli falvat két vagy három csoportban. Mivel télen nem voltunk elfoglaltak bőven akadt időnk beszélgetni a falusiakkal, és az eredmény nagyon jó volt.
Egyszer az egyik piacon egy már nyugdíjas tanár nem akart meghallgatni minket. Azt mondta, ő a Kínai Kommunista Párt (KKP) tagja és nem akar kilépni a KKP-ból. Másnap két gyakorló ment a faluban és látták, hogy nyitva van az ajtó az egyik háznál, így odamentek a házhoz, ami éppen az volt, ahol az a nyugdíjas tanár élt. Megpróbálta elhajtani őket, de a gyakorlók türelmesen beszéltek hozzá. Több mint egy órán át beszéltek neki, mire végül megértette mi a gond a KKP-vel.
„Tehát így fest az igazság” - mondta, és komoly, de hálás tekintettel nézte a gyakorlókat.
Mindent megteszünk azért, hogy jól csináljuk a három dolgot. Ki tudjuk rakni az internetre azoknak a nevét, akik kiléptek a Pártból. Mi állítjuk elő a saját információs anyagainkat, amikor nem vagyunk elfoglaltak, ami azt jelenti, hogy mezőgazdasági idényben kevesebbet csinálunk. Nem halmozunk fel anyagokat, ha technikai segítségre van szükségünk, segítséget kérünk a közeli városban élő gyakorlóktól.
Visszatalálni a hazavezető úthoz
Egy gyakorló a tanuló csoportból mesélt nekünk valakiről a falujában, aki többször elkezdte és abbahagyta a Dáfá gyakorlását. Majd problémái voltak a lábával, nem tudott járni. Egy másik gyakorlóval elmentünk hozzájuk, és megerősítettek abban, hogy a férjével együtt korábban Fálun Dáfá gyakorlók voltak. A férjének azelőtt pikkelysömör volt a hátán, de amikor először elkezdte csinálni a Fálun Dáfá gyakorlatait úgy érezte, hogy a rossz dolgok el lettek távolítva a hátából. Mire befejezte a gyakorlatokat a pikkelysömör eltűnt. Mikor azonban a KKP elkezdte a Dáfá üldözését, ők mégis túlságosan féltek folytatni a gyakorlást.
Beszéltünk a házaspárral a Dáfáról. A hölgy úgy döntött, feljelenti Csiáng Cö-mint a saját nevét használva. Nem sokkal később a feljelentés szövege megjelent az interneten, és neki többé nem fájt a lába. Azután csatlakozott a Fá-tanuló csoportunkhoz, és részt vesz az igaz tényeket tisztázó erőfeszítéseinkben. Az ő hatására a férje szintén visszatért a Fá tanuláshoz, csinálja a gyakorlatokat, és felhívja a figyelmet az üldözésre, amikor embereket szállít a triciklijével.
Volt aki az én falumban is abbahagyta a Fálun Dáfá gyakorlását az üldözéstől való félelem miatt. Néhány évvel ezelőtt megtudta, hogy közös Fá-tanulást tartunk. Úgy érezte a művelés körülményei javultak, így csatlakozott hozzánk. Amikor szembesült vele, hogy a gyakorlókat továbbra is üldözik, nem jött többet. Amikor 2015-ben elkezdtünk lépéseket tenni Csiáng Cö-min beperlésére, elmentem hozzá, és meséltem neki a Csiáng elleni per fontosságáról. Beleegyezett, hogy feljelentést tegyen ellene. Három nappal később eljött hozzám és azt mondta: „Nem félek többé, és nem szorongok. Jól alszok, és nincsenek betegségeim.”
A lánya észrevette, hogy már nem szed gyógyszert, és rájött, hogy valójában milyen csodálatos is a Fálun Dáfá. Ő is elkezdte otthon a Fálun Dáfát tanulni.
A lányának reumás ízületi gyulladása volt, beteg volt a szíve, és járni sem tudott. Mindössze néhány nappal azután, hogy elkezdte tanulni a Fálun Dáfát, az állapota jelentősen javult. Egyik nap eljött hozzám a lány, hogy elmesélje már háromszor elolvasta a Zhuán Fálunt. Megértette, hogy a Mester azért van itt, hogy érző lényeket mentsen meg. Elkötelezve érezte magát, hogy a befejezésig művelje a Dáfát. A szomszéd, aki mindezeknek tanúja volt szintén elkezdte tanulni a Fálun Dáfát.
Segíteni ott, ahol kell
2016-ban egy 81 éves gyakorló visszatért a faluba a fia városi otthonából. Amíg a városban volt kijárt beszélni az üldözésről, információs DVD-ket osztogatott, de mostanában elkezdett fájni a lába és a Fá tanulása során gyakran elálmosodott.
Az elmúlt néhány év során őt többször letartóztatták igaz tényeket tisztázó anyagok terjesztéséért, de erős őszinte gondolatokkal mindig épségben hazatért.
Amikor betegség karmával szembesült, a lánya elhozta őt a Fátanuló csoportunkba. Aznap este segítettünk neki magába nézni, és talált magában egy ragaszkodást a mások ügyeibe való beavatkozáshoz. Amikor a többiek vitába keveredtek, hozzámentek, hogy eldöntse kinek van igaza és kinek nem. Ez a ragaszkodás zavarta őt és nem tudott a Fá tanulásra koncentrálni. Ezután a lábai erősen elkezdtek fájni.
Válaszul ezekre a látszólag triviális dolgokra erőteljes őszinte gondolatokat küldtünk. Tizenöt perc őszinte gondolatok küldése után felfrissülve érezte magát és másnap visszatért a városba, hogy folytassa az érző lények megmentését.
Egy másik gyakorlónak agyvérzéses tünetei voltak. Egy gyakorlótársammal meglátogattuk őt. Tudtuk, hogy csak a Fá tanulásán keresztül tud túljutni ezen a betegség teszten. Megkértem a feleségét (aki szintén gyakorló), hogy hozza el őt hozzám. Ő lassan olvasta a Fát, mi pedig hallgattuk türelmesen.
Néhány nap elteltével azonban nem járt tovább a Fá tanulásra. Tudtam, hogy valami nincs rendben, ezért elmentem hozzájuk. Éppen tévét néztek. Beszéltem vele, és emlékeztettem rá, hogy a gonosz KKP eszméi mindenhol ott vannak, és figyelmeztettem, hogy ne essen bele a csapdájukba. Megkértem őket, hogy mindketten tanulják nálam a Fát, amíg nem lesznek képesek önállóan tanulni, és így is tettek. A betegség karma most már majdnem megszűnt.
A környezetében lévő gyakorlók úgy érezték sehogyan sem tudnak segíteni neki, és megköszönték a segítségemet. Azt mondtam a Mester könyörületessége volt az, mert én magam nem rendelkezek azzal a képességgel. Tudom, hogy meg kell őriznem a szívem tisztaságát és nem szabad elfogadnom érte semmit; segíteni a többi gyakorlónak, ez az amit tennem kellett.
Forrás: Cultivating Together Diligently
* * *
tovább ...