A kórházban már lemondtak rólam, de nem lett igazuk, mert felépültem!

Nyolcvannégy éves vagyok és vidéken élek. A Kínai Kommunista Párt (KKP) politikájának köszönhetően nagyon szegény voltam, és keményen kellett dolgoznom már fiatal koromtól. Ez számtalan egészségügyi problémát okozott nekem. A feleségem sem volt egészséges, gyomorbajtól, idegösszeroppanástól és fejfájástól szenvedett. Nem volt pénzünk kezelésre, így csak reménykedtünk, hogy egyszer jobb lesz.

 

1998-ban egy szomszéd mesélte nekem, hogy egy Fálun Gong nevű meditációs gyakorlatról, ami jó hatással van az egészségre is. Majd megkérdezte, hogy akarok e vele tenni egy próbát. A feleségemmel nem sokat haboztunk. Mindketten elkezdtük gyakorolni.

 

Részt vettünk a csoportos gyakorlásokon reggel és este is. Mindennap hallgattuk az előadások felvételeit is. Nagyon izgatottak és boldogok voltunk. Két hónapon belül a feleségemmel visszanyertük az egészségünket. Nem tudtam a földeken dolgozni, de építési munkálatokban vezettem másokat. Az életünk egyre jobb és jobb lett, egy jómódú család lettünk a faluban.

 

Szeretnék megosztani néhány történetet arról, hogyan segített nekem Li Hongzhi mester (A Fálun Gong vagy más néven Fálun Dáfá alapítója).

 

Egy második élet

A kommunista párt egykori vezetője, Csiáng Cö-min 1999-ben betiltotta a Fálun Gongot, masszív gyűlölet propagandába, és a gyakorlat üldözésébe kezdett. Azért, hogy segítsünk az embereknek megérteni a Fálun Gongot és az elnyomás súlyosságát, a feleségemmel mindennap elmentünk kerékpárral információs anyagokat osztogatni.

 

Egyik nap 2002-ben a rendőrség bevitt az őrsre. Öt napig kínoztak, és a fogva tartás alatt 5.000 jüant szedtek el tőlem. Hazaérkezésemkor összeroppantam, és meginogtam a művelésben. Ennek eredményeképpen betegségek gyötörtek, beleértve a szörnyű hasfájást.

 

A gyerekeim nem gyakorlók, és kórházba vittek. Az orvosok azt mondták bélrák, és megoperálták. Hat nappal később éreztem, hogy valami nincs rendben és észrevettem, hogy a vágás szét van nyílva. Az orvos újra megműtött és összevarrta a sebet. A negyedik napon újra szétnyílt. Ezenkívül meg is volt duzzadva az intenzív gáztermelődés miatt a belekben.

 

Az egyik orvos azt mondta a gyerekeimnek: „Ez sajnos nem lesz jobb.. Sajnos már csak egy pár napja van hátra, ezért ha gondolják hazavihetik.” Néztem, és láttam, hogy a beleim majd kiesnek. A kezemmel fedtem el a vágást nehogy kiessenek a földre. Ez idegesítette a doktort, aki kiment és megvitatta a lányommal és a fiammal a bejáratban, hogy hazaküldjenek-e vagy sem. Senki sem jött oda beszélni velem ez alatt az idő alatt.

 

Nyugodt maradtam és csak egy gondolat volt a fejemben: Én Fálun Gong gyakorló vagyok és Li mester gondoskodni fog rólam.

 

A gyerekeim megkérdezték az orvost: „Itt nincs sürgősségi ellátás?” A doktor türelmetlen volt: „Jobb lesz, ha hazamentek most. Nem számítunk fel díjat a második operációért. Kérlek, menjetek.”

 

Valaki azt mondta nekünk, hogy az orvosok attól féltek, hogy ha meghalok a kórházban a családom felelősségre vonja őket. Ezért sietve hazaküldtek minket. A gyerekek megkérdezték, hogy mi a véleményem. „Gyerünk, menjünk haza,” - mondtam. „Már régóta gondolkodom ezen.” Nem látva jobb megoldást, a gyerekek körbekötözték a hasam. Kivittek egy hordágyon az autóhoz és hazamentünk.

 

Feküdtem az ágyban, képtelen voltam enni. Ezenkívül folyamatosan véres folyadékot hánytam. A vágás szintén vérzett. Még a csirkehúsleves is, amit a feleségem adott, kifolyt a nyíláson. A bőr a vágás mindkét oldalán elkezdett rohadni. A sebből kiálló varratot látva, a feleségem kihúzta és eldobta.

 

A barátok és a rokonok, akik eljöttek meglátogatni, meg voltak rémülve az állapotomtól. „Nem fog rendbe jönni. Jobb lesz, ha elkezdjük intézni a temetését,” - mondta egyikük.

 

A húgom hozott nekem egy halotti leplet, mondtam a feleségemnek, hogy dobja el, „Gyakorló vagyok és a Mester fog gondoskodni rólam. Biztosan rendbe fogok jönni.”

 

Meglepetésemre nem éreztem semmilyen fájdalmat a műtétek után. Tudva, hogy a Mester segít nekem, nem féltem és nagyon nyugodt voltam. Az elmém teljesen tiszta volt egész idő alatt. Mióta hazajöttem a Mester előadásairól készült felvételeket hallgattam mindennap, miközben a feleségem az ágy mellett csinálta a Fálun Gong gyakorlatokat. Kezdetben, nem tudtam felkelni, és csak imitálni tudtam néhány mozdulatot. Később fel bírtam ülni és elkezdtem egyre több mozdulatot csinálni. Nem vettem be semmilyen gyógyszert azokban a napokban. A feleségem vízzel, sós vízzel, és alkohollal tisztította a sebet.

 

Meglepő módon a seb nem fertőződött el, még csak lázam sem volt. A feleségem szintén erősen hitt a gyógyulásomban. Nem félt és emlékeztetett, hogy higgyek a Mesterben. Mivel nem tudtam enni a testem nagyon lesoványodott. A barátaim és a rokonok rám sem mertek nézni.

 

Egy orvos a faluból eljött megnézni és azt mondta, „Mivel nem tudsz enni, mi lenne, ha injekcióval juttatnánk be valamennyi tápanyagot?” Megköszöntem neki, de nemet mondtam, „Rendben leszek. Fálun Gong gyakorló vagyok és a Mesterem gondomat fogja viselni.”

 

Az idő gyorsan telt, és a seb meg a rothadó bőr napról napra száradt össze. A nyolc hüvelyk [kb. 20cm] hosszú vágás szintén elkezdett begyógyulni a széleitől indulva a közepe felé. Az egyik vége a vágásnak a beleknél nagyon széles volt, kb. 2 hüvelyk [5cm] széles, és az nehezen javult. Egyik nap a feleségem észrevette, hogy valami új dolog növekedett a hasamból, ami végül befedte ezt a rést. Nagyon hálás voltam, és azt mondtam a feleségemnek, „A Mester képességei olyan hatalmasak, és mindig itt van velünk, hogy segítsen nekünk.”

 

A seb teljesen begyógyult két héten belül, és fel tudtam kelni az ágyból. Egy hónap múlva a feleségemmel el tudtam menni a piacra, hogy az embereknek beszéljek a Fálun Gongról.

 

A barátaink, a rokonok és a falusiak mind le voltak nyűgözve. Még több embernek meséltek rólam, „Egy ember haldoklott, és már a kórház is elutasította. De a Fálun Gong gyakorlásával felépült.”

 

Amikor elmentem a többieknek a Fálun Gongról mesélni, az emberek akik ismertek szívesen hallgatták a történetemet, akik pedig nem ismertek, nagyon kíváncsiak voltak. Néhányan megértették, hogy a KKP rosszat tesz az embereknek, és úgy döntöttek, kilépnek a Pártból.

 

Elmentem a rendőrségre is és a korábbi munkahelyemre, meséltem az embereknek a Fálun Gongról és arra kértem őket, hogy lépjenek ki a KKP szervezeteiből.

 

Egy bírósági ügy

A hír, hogy felépültem eljutott a kórházba is. Ahelyett, hogy elismerték volna orvosi műhibaként, bepereltek azért, hogy nem fizettem ki a számlát.

 

Amikor a feleségemmel a bírósági meghallgatásra mentünk, nagyon sok érdeklődőt láttunk. A bíróság előtt elmondtam mi történt: „Az orvosok azt mondták, hogy menjek haza, mert nem akarják, hogy ott haljak meg. Azt is elmondták, hogy, nem számlázzák ki nekem a műtétet. Miután hazatértem, nem vettem be semmilyen orvosságot. A Falun Gong és a Mester segített felépülni. A Fálun Gong vagy Li Mester nélkül már régen halott lennék.” A legtöbb ember a tárgyalóteremben meg volt róla győződve, hogy a kórház hibázott. Azt mondták, nekem kellene beperelnem a kórházat ahelyett, hogy fizetek nekik.

 

„Fálun Gong gyakorlóként az őszinteség, jószívűség, tolerancia alapelveket követem, és próbálok jobb ember lenni, így mindezzel együtt kifizetem a számlát,” - mondtam. Sok ember meglepődött a tárgyalóteremben és csodálattal bámultak rám.

 

Azután pénzt kértem kölcsön, elmentem a kórházba, és kifizettem a számlát az orvosnak és a kórház igazgatónak. „Mi mind tudjuk, hogy nem tudtál segíteni nekem és hazaküldtél. Nem neheztelek, mert Fálun Gong gyakorló vagyok. Azért voltam képes felépülni, mert Fálun Gongot gyakoroltam,” mondtam. Egyetértően bólintottak. Aztán elmondtam nekik, hogy áldott aki emlékezetébe vési, hogy a „Fálun Dáfá jó” és az „őszinteség, jószívűség, tolerancia jó”. Megköszönték a szavaimat.

 

A történet jobb megértéséhez kérjük, hogy olvassa el a Fálun Gong ill. Zhuán Fálun című könyveket, amelyek ingyenesen letölthetőek oldalunkról.

 

Forrás: The Hospital Gave Up on Me, But I Had Faith That I Would Recover