Életképek Kínából: Egykori biztonsági igazgató vallomása a propaganda sűrűjéről

 

A férjem és én Kínában, Xinjiangban éltünk és dolgoztunk több mint 60 évig. 2002 áprilisában eldöntöttük, hogy visszaköltözünk a szülővárosunkban. Az ottani helyi biztonsági igazgató – aki a személyes jó barátunk – eljött meglátogatni minket. Közel három és fél órát beszélgettünk.

 

Mikor a megrendezett Tiananmen téri önégetési incidens témája felmerült, elmondta: „A 2001. évi eseményt megelőző napokon a megyei közbiztonsági felső igazgatókat Pekingbe vezényelték egy találkozóra. Nekem is részt kellett vennem rajta.”

 

„A megbeszélés után mindannyian meglátogattuk a Tiltott várost (egy palotakomplexum Peking központjában). Hirtelen parancsot kaptunk, hogy menjünk a Tiananmen térre, ahol szemtanúi voltunk a megrendezett önégetésnek.”

 

A barátunknak gyanús volt az időzítés. Olyan volt, mintha a Pekingben lévő magas rangú hivatalnokok azt akarták volna, hogy az igazgatók személyesen legyenek szemtanúi ennek a megrendezett eseménynek.

 

Így folytatta: „Mikor a Fálun Gong gyakorlók békés tüntetést rendeztek Pekingben 1999. április 25-én, felfedeztem, hogy városunkban több mint 200 ember már elkezdte a gyakorlást.”

 

„Úgy találtam, azok a gyakorlók mind jó emberek és hogy egyikük sem követett el bűncselekményt. Biztos voltam benne, hogy a Fálun Gongnak jónak kell lennie.”

 

„Egy adminisztrátor, akit ismerek, azt mondta: ’Semmi rossz nincs a Fálun Gong gyakorlásában. Testnek és léleknek egyaránt jót tesz!’”

 

Sok Fálun Gong gyakorlót letartóztattak a városában, miután 1999 júliusában a Kínai Kommunista Párt elindította az üldözést. Az igazgató barátunk figyelmeztette a helyi rendőrséget, hogy „a hivatalos politikának megfelelően járjanak el.”

 

Ezért sok gyakorlót, akit letartóztattak a területemen, szabadon bocsátottak 15 nap fogva tartás után. Ez alatt az idő alatt engedélyezték nekik, hogy olvassák a Dáfá könyveket és megcsinálhatták az öt gyakorlatot. Sosem zavarták őket és nem is kínozták.

 

Ezzel szemben sok fogolytáborban Xinjiangban elkobozták a gyakorlók személyes holmijait, kötelezték őket, hogy kényszermunkát végezzenek, leborotválták a fejüket és nem engedték, hogy végezzék a meditációs gyakorlatokat.

 

A gyakorlóknak reggeltől-estig ismételniük kellett a fogolytábor szabályait, és egy kis, 10 m2-es cellában kellett élniük 11 vagy még több emberrel együtt.

 

Az őrök egy nap csak két kis adag ételt adtak nekik. Reggel egy tál zabkását kaptak és egy gőzgombócot. Délután egy tál üres levest és egy zsemlét kaptak.

 

Ha egy gyakorló délben is akart enni, meg kellett vennie a saját ételét a fogolytábor étkezdéjéből, a normál ár kétszereséért. A családtagoknak nem engedélyezték, hogy tisztálkodási szereket vagy ételt vigyenek a gyakorlóknak.

 

Mikor az igazgató barátunkat előléptették a Nemzeti Népkongresszus helyi irodájának igazgatóhelyettesévé egy másik megyében, az üldözés az egykori városában nagymértékben erősödött.

 

Forrás: Former Security Director: “I Was Present During the Staged Tiananmen Self-immolation Incident”