Guo Shoujing, a kiváló kínai csillagász és vízépítő mérnök a Yuan-dinasztia korában

Guo Shoujing, a kiváló kínai csillagász és vízépítő mérnök a Yuan-dinasztia korában
(Illusztrálta: Yeuan Fang)

Guo Shoujing (Kr. u. 1231-1316), akit Kuo Shou-chingként is jegyeznek, kiváló matematikus, csillagász és vízépítő mérnök volt a Yuan-dinasztia korában. Feltalált és továbbfejlesztett számos csillagászati eszközt, és Kínában nagy szerepe volt a vízvezető rendszerek kiépítésében. Johann Adam Schhall von Bell – német jezsuita csillagász, aki háromszáz évvel később Kínába látogatott – úgy jellemezte, mint „Kína Tycho Brahe-je” (dán tudós, 1546-1601). A XX. században a „2012 Guo Shou-Jing” aszteroidát róla nevezték el, hogy ezzel is tisztelegjenek a nagyszerű munkássága előtt.


Keveset tudunk a szüleiről, a nagyapja nevelte fel, aki jártas volt a matematikában, csillagászatban és a vízépítő mérnökségben. Valószínűleg neki köszönhető, hogy Guo-ban erős kíváncsiság és érdeklődés alakult ki a tudományok iránt. Tizennégy éves korában megszerkesztett egy úgynevezett lótusz vízórát. Később matematikát és csillagászatot tanult. Húsz éves korában részt vett egy hidraulikus rendszer megalkotásában mérnökként és kormánytisztviselőként.


A mongol birodalom Kínába való kiterjesztésével Kublaj kán mezőgazdasági és katonai célokra előkészített néhány vízgazdálkodási tervezetet. Ezek a tevékenységek, kezdve az öntözéssel, az árvízvédelemmel és a gabona szállítással, hozzáértő vízépítő mérnököket követeltek. Guo-t, mint fiatal szakértőt javasolták Kublaj kánnak, a Yuan-dinasztia első császárának. Guo tudása és javaslatai lenyűgözték Kublaj kánt, és kinevezte a folyók szabályozásának és a vízgyűjtő gazdálkodás hivatalos felelősének.


Északnyugat egyik régiójában az eltömődött folyótól és a háborús évek miatti alacsony mezőgazdasági hozamtól szenvedtek. Guo odament és kevesebb, mint egy év alatt kibővítette az eredeti öntözőrendszert és megtervezte a kotrását. A vízrendszer jelentősen javult, és Guo-t hamarosan előléptették a nemzeti vízügyi hivatal felelősévé.


Guo ezután délre utazott, és terepszemlét tartott a nemzeti csatornahálózaton. Ő volt az, aki az eredeti csatornát kikotortatta, és rábeszélte a bírósági tisztviselőket, hogy támogassák az új csatorna megépítését észak-déli irányban. Engedélyezték, hogy az új csatornán élelmiszert szállítsanak délről északra a fővárosba, Pekingbe, így az észak-déli szállítás nagymértékben javult.


Ezen kívül Guo Shoujing vállalta egyes területek részletes topográfiai felmérését, és a megállapításait feljegyezte a térképeken. Az összes fontos információ között létrehozott egy új megközelítést, hogy berajzolja a különböző szintű terepeket a térképen. Ez az innovatív megközelítés megfelel a mai „magasságnak” (értsd:tengerszint feletti magasságnak).


Kr. u. 1276-ban Kublaj kán serege elfoglalta a Déli Song-dinasztia fővárosát. A mongol birodalom kiterjesztésével Eurázsiában, és az újonnan elfoglalt földekkel és emberekkel Dél-Kínában egy nagy horderejű probléma ütötte fel a fejét. Kublaj kán tökéletesen tisztában volt a különböző naptárak okozta problémákkal. Sem a mongol/jurcsen naptár, sem az akkor Dél-Kínában használt naptár nem volt elég pontos, hogy valós információkkal szolgáljon a mezőgazdasági tevékenységekhez. Ezen kívül a két naptár együttes használata káoszt okozott az egész országban. Ezért elindítottak egy új és pontos naptárat, amely politikai előnyöket is hozott a Yuan-dinasztia új mongol uralkodójának az egységes Kínában.


A császár megparancsolta Guo-nak, hogy készítse el az új naptárat. Guo-nak 26 (néhányan azt mondják, 27) mérési pontja volt, hogy felállítsa az egész mongol birodalmat. A legészakibb pont volt a jelenlegi szibériai Jenyiszej folyómedence, és a legdélibb pontja a Dél-Kínai-tenger (a jelenlegi Paracel-szigetek). Tizennégy hivatalnokot küldött minden területre a mérések kivitelezéséért és megfigyelésért. Guo nagy hangsúlyt fektetett a pontos mérésekre, és tizenhárom féle csillagászati eszközt használt, amelyeket módosított vagy saját maga talált fel a mérések szakszerűbb kivitelezéséhez.


A soha nem látott mongol birodalomnak látnia kellett bizonyos tudományos elképzelést, propagálnia közép-kelettől Kínáig, habár kevés feljegyzés volt megtalálható kínaiul. Tudjuk, hogy 1279-ben egy csillagvizsgálót építettek Pekingben, amelyik egy nepáli mérnök segítségével épült, és Guo számos csillagászati eszköze helyet kapott benne és működött a csillagvizsgálóban.


Négy év kemény munka után Guo végül befejezte az új naptárat Kr. u. 1280-ban, ezt hivatalosan elfogadták Kr. u. 1281-ben. Ez az új naptár sokkal pontosabb volt, mint a régi. 365.2425 napot mutatott egy évben, csak 26 másodperccel maradt el az aktuális időtől, amely szükséges a Földnek, hogy megkerülje a Napot. Az új naptár (Soushili) volt, amit hivatalosan bevezettek a következő 363 évben, amely következetes és folyamatos alapot adott a kínai történelmi feljegyzésének.


Guo 1283-ban a csillagvizsgáló igazgatója lett, és 1292-ben a vízügyi hivatal vezetője. Az egyetlen kormányzati hivatalnok volt, akinek elrendelte Kublaj kán, hogy maradjon a pozíciójában hetven éves kora után is, annak ellenére, hogy maga kérte a nyugdíjazását. Guo nyolcvanhat éves korában hunyt el.


Guo-t úgy ismerték, aki tanult mások tapasztalataiból és kiválóan végezte a munkáját. Ezen kívül sosem szorítkozott ismert módszerekre, és alig várta, hogy új ötletei legyenek. A fáradhatatlan kutatásai által kiemelkedő eredményeket ért el a csillagászatban, a naptár készítésben, vízépítő mérnökként és a matematikában. Sokak szerint a kínai történelem legkiválóbb kínai csillagásza, mérnöke és matematikusa.


1981-ben a Nemzetközi Csillagászati Intézet éves konferenciáját Pekingben tartották. Ez volt Guo születésének a 750. évfordulója. „Guo Shoujing-hegység” – egy újonnan felfedezett holdhegy, amelyet róla neveztek el, hogy tisztelegjenek a kínai tudományhoz való nagyszerű hozzájárulásáért.