Zhang Sanfeng: a Wudang-hegy halhatatlanja
 

Zhang Sanfeng: a Wudang-hegy halhatatlanja

Zhang Sanfeng, a halhatatlan
(Illusztrálta Catherine Chang)


Zhang Sanfeng vagy Chang San-Feng (ismerik még úgyis, mint Zhang Junbao vagy Chang Chun Pao) a kínai történelem egyik legendás taoistája. A tai chi harcművészet megalapítója. Úgy tartják elérte a Taót és a halhatatlanságot. Különböző források az élettartamát úgy helyezték el, mint ami átível a későbbi déli Song-dinasztián, a Yuan-dinasztián és a Ming-dinasztián, egy több mint kétszáz éves időszakot átölelve. Mivel Zhang életének kései szakaszában remeteként élt, számtalan történetben természetfeletti erőkkel ábrázolják, ezért nehéz megállapítani a pontos korát.


Egy beszámoló szerint Zhang valószínűleg 1247-ben született, és azt mondják, hogy öt éves korában elvesztette az egyik szemének világát egy furcsa szembetegségben. Egy taoista pap elmondta Zhang aggódó szüleinek, hogy Zhangot rendkívüli alapokkal ajándékozták meg a taoista műveléshez, de egy gonosz szellem akadályokat gördít elé. A taoista felajánlotta, hogy tanítványának fogadja Zhangot, és megtanítja neki a taoista módszereket, hogy visszakapja szeme világát, mielőtt hazatér a szüleihez. A szülők beleegyeztek.


Zhang elhagyta az otthonát és taoista tanítvány lett egy kolostorban. Igazán tehetséges volt a tanulásban, és nagyon könnyen elsajátította a taoizmus klasszikus tanításait. Hónapokkal később teljesen visszanyerte a látását, azonban hét évet töltött a taoizmus művelésével, mielőtt hazatért a szüleihez.


Miután Zhang felnőtt, letette a közszolgálati vizsgát, és egy kormányzati posztot kapott. A szülei halálának gyászszertartását követően lemondott a posztjáról. Azt mondják, hogy ez idő alatt találkozott egy taoistával, és a vele folytatott beszélgetések nagy változásokat hoztak az életébe. Zhang teljesen feladta a világi hírnév és vagyon szerzés hajszolását, és elhatározta, hogy körbeutazza Kínát abban a reményben, hogy talál egy nagy taoista mestert, akitől tanulhat és elérheti a megvilágosodást.


Egy beszámoló szerint Zhang, miután évtizedekig utazott és keresett, végül találkozott egy taoista mesterrel, és megkapta a belső alkímia alapjainak tanítását. A Ming-dinasztia késői éveiben Zhang a Wudang-hegyre zarándokolt, ami ismeretes Wutang-hegyként is. Itt a tanítványaival néhány egyszerű szalmakunyhót építettek a meditáláshoz. Úgy tartják, hogy a Wutang-hegyen érte el a Taót és vált halhatatlanná.


A Ming-dinasztia császárának mindenkori történelem írója feljegyezte, hogy Zhang egy világos taoista köntöst viselt függetlenül attól, nyár volt-e vagy tél, és megfigyelték, hogy néha hónapokig nem evett. Egyetlen elolvasás után szavalta a klasszikus kánonokat vagy tekercseket. Úgy jellemezték, mint egy gondtalan és jó kedélyű taoista remetét, aki nagy távolságokat képes (több mint 500 km-t) egyetlen napon alatt gyalogosan megtenni.


Elhagyta a Wudang-hegyet, és sorra látogatta a templomokat Kínában. Egyszer úgy gondolták, hogy meghalt, de temetésen egyszer csak felbukkant élő valójában. Végül visszatért a Wudang-hegyre, de az utazásairól és varázslatos erejéről számos történet maradt fent.


A növekvő hírneve és az életéről szóló varázslatos történetek miatt Chengzu császárt, a Ming-dinasztiából küldött hozzá követeket, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni vele vagy meghívni a fővárosba, de az összes kísérlete kudarcba fulladt.


Mégis, hogy kimutassák tiszteletüket Zhang felé, egy sor nagy templomot felújítottak Chengzu (Kr. u. 1403-1424) császár parancsára. Több mint 300 000 katona és munkás vett részt ebben a hatalmas vállalkozásban. 1459-ben Yingzong császár szentté avatta, és a Wudang-hegy a taoizmus egyik legbefolyásosabb központja lett. Ma a csodálatos épületekkel szegélyezett természeti tájak és a Wutang-hegy kultúrája ENSZ által készített „Világörökség” részét képezi.


Zhang Sanfenget nevezik a tai chi harcművészet megalapítójának, ami Dél-Kínában hírnevet hozott a harcművészeteknek. A Wudang a taoista harcművészeti iskolák között ugyanazt a tekintélyt élvezte, mint a Shaolin, a buddhista harcművészeti iskoláknál, amely a legrangosabb ökölvívó technika, melyet Bodhidarma alapított Észak-Kínában.


A Wudang iskola a több belső erőt hangsúlyozza, és támogatja a „nyugalom legyőzi a mozgást” és „lágyság legyőzi a keménységet” filozófiát, amely tükrözi a taoista tanításokat a nyugalomról és a természettel való harmóniáról.


Zhang tanítása megmutatja, hogy hitt abban, fontosabb különbséget tenni a jó és a rossz között, mint a tanítások neveire összpontosítani Kínában, úgy mint a Konfucianizmus, Buddhizmus és Taoizmus. Megjegyezte, hogy ezek közül mindegyik tanítás segíti az embereket, hogy erkölcsös életet éljenek és művelődjenek. Ha az emberek megőrzik az együttérzést, hűséget, gyermeki áhítatot, őszinteséget és toleranciát, akkor kortól és társadalmi helyzettől függetlenül már nem állnak távol a halhatatlanság ösvényétől.


Zhang tanításai az élete során nem lettek írásban feljegyezve, ezeket csak szóban adta tovább a tanítványainak. 1723-ban egy kutató könyvbe foglalta számos tanítását, de sok elveszett közülük.


A tai chi harcművészet, annak ellenére, hogy viseli a nevét különféle ágazatokra vált, és sokat elvesztett az eredeti tanításokból. Ma világszerte elterjedt és jól ismert, de leginkább védekező taktikaként szolgál vagy egyfajta gyakorlatként, amely javítja az emberek egészségét, és nem egy taoista művelési módszer a tao eléréséhez, mint egykoron volt.