Huszonéves Fálun Dáfá gyakorló vagyok, aki hat éves kora óta műveli magát. Az életem során a Mester könyörületessége védelmez a nehézségek közepette. A Dáfá alapelvek megtanítottak arra, hogy hogyan váljak nagylelkű, bölcs és racionális személlyé. Szeretném megosztani a tapasztalatomat és az üdvözletemet küldeni a tiszteletre méltó Mesternek!
A Mester előadását videó felvételről néztük a szüleimmel, amikor 1996-ban először elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát. A szüleim rendszeresen felolvastak nekem a Zhuán Fálunból is. Röviddel ezután megtapasztaltam a testem megtisztulását is.
Három napon át magas lázam volt és képtelen voltam enni. Az anyukám a szomszédból elhozta nekem a Mester első előadását videó kazettán. Megnéztem az előadást, miközben az anyukám karjaiban pihentem. Majd miután véget ért, felálltam és azt mondtam neki, hogy szeretnék enni egy kis mogyorót, rámutattam az asztalon lévő mogyoróra és bébi-szójababra.
Az anyukám könnyekben tört ki olyan hálás volt, hogy szemtanúja lehetett a gyors felépülésemnek, miközben a szomszédok tiszteletteljesen méltányolták a Dáfá erejét.
Tizenkét éves koromban hirtelen egy nap vörös kiütések jelentek meg a testemen, de még a szemhéjamon is. Az arcom eltorzult, és a viszketés szinte elviselhetetlen volt. Az egyik idősebb szomszéd nénink felajánlotta nekem a házi orvosságát, de elhatároztam, hogy nincs rá szükségem.
Azt gondoltam magamban: „A testemnek meg kell tisztulnia.” Tanultam a Fát az Anyukámmal és őszinte gondolatokat küldtünk. Pár nap alatt az összes kiütés eltűnt.
Ahogy idősebb lettem, egyre mélyebb megértésre tettem szert a Fából. Követtem az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elveket a mindennapjaim során.
Az őszi tanév egyik napján 220 jüant találtam az iskola sport pályáján. Azt gondoltam, hogy az egyik gyerek veszthette el a tandíjra szánt pénzét és azonnal leadtam. Míg egy másik alkalommal egy aranygyűrűt találtam a kertben. Átgondoltam a helyzetet és arra jutottam, hogy a szomszéd hagyhatta el. Visszavittem neki, és annyira el volt ragadtatva, hogy hálája jeléül finoman elkészített csirkeszárnyakat adott nekem.
Nem csináltam semmi mást, mint követtem a Mester szavait, mivel a Mester azt tanítja nekünk, hogy gondoljunk másokra, és soha se vegyünk el semmit, ami nem minket illet.
Az egyik osztálytársammal vitába keveredtem az ülőhelyek miatt a 2006-os iskolai kirándulás során. A fiú hirtelen felemelte a széket és fejbe vágott vele. Eleredt a vérem, és elöntötte az arcomat. Zűrzavar támadt. A tanárom megpróbált elrohanni velem a kórházba, de nyugodtan azt mondtam neki, hogy ne aggódjon. Bekötözték a sebet és hazaküldtek. Az iskola igazgató azzal fenyegetőzött, hogy kirúgja a tanulót.
Az anyukám megkérdezett, hogy nem szeretnék-e kórházba menni. Azt mondtam, hogy nincs rá szükségem, habár a fejem megsérült. A fiú anyukája eljött hozzánk másnap, mialatt a szüleim nem voltak otthon.
Udvariasan beszéltem vele és megkínáltam egy kis gyümölcssel. Megkértem, hogy ne aggódjon, mivel én és az anyukám is gyakorlók vagyunk. Li Mester azt tanítja nekünk, hogy kövessük az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elveket. Beszélni fogunk az iskola igazgatóval, és megpróbáljuk megakadályozni abban, hogy eltanácsolja a fiát az iskolából.
Annyira megérintette, hogy könnyekben tört ki. Majd megölelt és azt kívánta, hogy a fia is olyan kedves legyen, mint én. Hogy válaszoljak a kérdésére miszerint, hogyan lettem ilyen becsületes, elmondtam neki, hogy a Fálun Dáfá tanított meg rá. Azt mondta, hogy ők is szeretnék tanulni a fiával a Fálun Dáfát.
Amikor az anyukám hazaért, a fiú anyukája elnézést kért és felajánlotta, hogy fizet neki. Az anyukám visszautasította az ajánlatát és megragadta a lehetőséget, hogy tisztázza az igaz tényeket, beleértve azt is, hogy mesélt neki arról is, hogy mi történt valójában az önégetési incidens során a Tiananmen téren.
Továbbá az anyukám segített neki és a családjának kilépni a kommunista szervezetekből, amelyekhez valaha csatlakoztak. A fiú anyukája könnyes szemekkel mondott köszönetet nekünk és vásárolt Fálun Dáfá könyveket és videókat, hogy ő maga is tanulja. Később visszajött és ismét köszönetet mondott.
Később az anyukám beszélt az iskolai tanárommal és elmondta, hogy jól vagyok. Az iskolavezetésnek nem kellene eltanácsolni a fiút. Nem a büntetés a cél. Fontosabb, hogy megtanítsák a fiút a konfliktusok kezelésére. A tanárom csodálta az anyukám hozzáállását, és ő ismét megragadta az alkalmat, hogy tisztázza az igaz tényeket.
A családommal számos nehézségen mentünk keresztül azután, hogy elkezdődött az üldözés. A rendőrség folyton zaklatott bennünket, hogy adjuk fel a hitünket.
Sajnálatos módon a rendőröknek sikerült megfélemlíteniük az apámat, aki fel is adta a gyakorlást. Valaha diabéteszes volt, de meggyógyult a Fálun Gong gyakorlása által. Tíz éven át nem volt szüksége semmilyen gyógyszerre. Miután feladta a gyakorlást, újra beteg lett és 2005-ben elhagyta a földi világot.
Az anyukámat börtönbe vetették, amiért nem volt hajlandó feladni a gyakorlást, ahol szörnyű kínzásokat élt át. Én pedig egyedül maradtam otthon. Nem mertem folytatni a Fá tanulmányaimat, mert megrémültem a rendőrségtől. Azonban a könyörületes Mester soha nem adott fel. Ismételten óvott a nehézségek közepette és segített nekem tisztán látni.
Minden, amit az üldözés során megtapasztaltam, érettebbé tett. Felismertem, hogy milyen értékes a Fálun Dáfá, és érzem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy gyakorló lehetek.
Szorgalmasan fogok előre haladni a művelési utamon és soha sem fogok lemondani a könyörületes Mester megváltásáról. Remélem mindenki észben tartja: „A Fálun Dáfá nagyszerű. Az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia nagyszerű!”
Angol változat: Growing Under the Grace of Dafa
* * *
tovább ...