Szecsuán tartomány Aba megyéjének egykori lakosa vagyok, és az Aba Megyei Turisztikai Hivatal egykori marketing igazgatója. Amikor ott éltem, támogatták a csigong gyakorlatok népszerűsítését, mert nagyon jó hatása volt a betegségek kezelésére. Ezt azért fontos tudni, mert sokféle betegségektől szenvedtem úgy, mint szívbetegség, hasnyálmirigy gyulladás, arcüreggyulladás, prosztatagyulladás, légcsőhurut, gyermekkori bénulás szövődményei, és így én is aktívan kerestem a megfelelő csigong gyakorlatot.
Az unokatestvérem, aki tudott keresésemről, 1995. januárjában ezt mondta nekem: „Hallottam egy Fálun Gong nevű könyvről. Meg kellene nézned.”
Kirohantam, hogy megvegyem a könyvet. Emlékszem, ahogy olvastam:
„Művelési utunk a ,,Zhen-Shan-Ren" elveket egyszerre műveli közvetlenül a világegyetem alapvető tulajdonságai szerint és a végén a világegyetemmel való azonosulás érhető el.” (Fálun Gong)
A fenti mondat elolvasását követően elhatároztam, hogy elkezdem a művelést. Azonnal abbahagytam a dohányzást és az alkohol fogyasztását, habár valaha minimum fél liter alkoholos italt fogyasztottam minden nap. Ahogy folytattam a könyv olvasását, elkezdtem megtanulni a gyakorlatokat is. Néhány nap alatt visszanyertem az egészségemet.
Az értékes könyv
Kaptam egy példányt a Zhuán Fálun című könyvből, amely a Fálun Gong gyakorlat fő műve, a Fálun Gong befejezését követően olvastam. 1999 előtt a könyvet két kézben tartva olvastam hangosan minden egyes nap. A sorok között láthattam lótuszvirágokat kivirágozni. Néha láthattam, ahogy a karakterekben forog a Fálun.
Az unokaöcsém megnézte a könyvet, amikor meglátogatott és behajtotta a lap sarkát, ahol abbahagyta az olvasást. A szívem belesajdult, amikor megláttam. Tisztában voltam vele, hogy nem gyakorlóként nem tudná megérteni, hogy milyen nagy becsben is tartom a könyvet. Így kiegyenesítettem a lapszélét, és a szívemben bocsánatot kértem a Mestertől. A Zhuán Fálun azóta is az életem részét képezi.
Az igazi kincsem
Miután a Kínai Kommunista Párt 1999 júliusában elkezdte üldözni a Fálun Gongot, a hatóságok elkoboztak minden egyes fellelhető könyvet. Amikor láttam a rendőrség Fálun Gong könyvekkel megtöltött zsákját, vérzett a szívem.
A rendőrség 2001 márciusában letartóztatott, kifosztották az otthonomat, az irodámat, és elkobozták az összes Fálun Gong könyvemet és anyagomat. A lányomnak sikerült megmentenie egy Zhuán Fálunt, és becsempészte a Mao Megyei Fogolytáborba, ahol fogvatartottak. Sikerült jól elrejtenem és vigyáznom rá.
Sikerült megszöknöm a fogolytáborból 2001. április 4-én a zsákomban rejtegetett könyvvel együtt. Hét nappal később, amikor meglátogattam a lányomat, ismét letartóztattak és őrizetbe vettek, majd a Wenchuan Megyei Fogolytáborba vittek. A gyakorlótársak lehetővé tették a számomra, hogy 2001. április 20-án kapjak egy könyvet. Olvastam a könyvet minden nap a két hónapon keresztül, amit a fogolytáborban töltöttem.
Tízéves börtönbüntetésre ítéltek és a Deyang börtönbe szállítottak. A feleségem 2006. június 15-én meglátogatott, hogy elmondja elválik tőlem. Nem haragudtam rá, és hagytam, hogy minden az övé legyen, amit összegyűjtöttünk házasságunk huszonöt éve alatt.
2009. július 25-én szabadlábra helyeztek, és visszatértem a szülővárosomba. Elmentem a munkahelyemre néhány holmimért. Azt mondták, hogy a legtöbb értékes tulajdonom elveszett, beleértve ötezer jüant, és több, mint száz értékes könyvemet, de ami, megmaradt azt a mosókonyha egyik sarkában tárolják, ott megtalálhatom.
Amikor átnéztem a kupacot, találtam egy Zhuán Fálunt. A rendőrök háromszor kutatták át az irodámat, amikor 2001 januárjában letartóztattak, elkobozták az összes Fálun Gong könyvemet, audió és videó felvételemet, valamint más anyagokat. Majd a cég dolgozói átkutatták a dolgaimat, elvitték ami értékes volt. És mégis ez a könyv túlélte az egészet.
A felvettem a fehér papírba csomagolt könyvet. Nem láttam egyetlen ráncot vagy sérülést sem a borítón. Hirtelen a hátsó borítón lévő lótuszvirág aranyfényt bocsájtott ki, amely igazán meglepett.
A Mester ezen mondata jutott eszembe: „Olyasmit tettem, amit előttem senki sem tett meg, én egy a mennybe vezető ,,létrát” hagytam hátra az embereknek.” (Zhuán Fálun II. kötet) Felismertem, hogy a „Mennybe vezető létrát” nem láthatják a hétköznapi emberek. Talán ez az oka annak, hogy a rendőrök nem találták meg a könyvet, holott oly sokszor átkutatták a dolgaimat.
Amint kinyitottam a könyvet és átlapoztam az oldalalkat, észrevettem egy halvány hajtást az egyik oldal sarkánál. A könnyeim eleredtek. Ez volt az, ahol az unokaöcsém behajtott a lap szélét. Tisztán emlékszem, hogy a könyv 126. oldalán volt, ahol ez áll:
„Rendszerint azt hiszik az emberek, hogy minden jó, amire törekszenek. Magasabb szintről nézve ez mind arra szolgál, hogy a hétköznapi emberek kisebb személyes érdekeinek tegyen eleget.” (Zhuán Fálun, 4. fejezet)
Felálltam a mosókonyha padlójáról és befejeztem a megkezdett oldal olvasását. Abban a pillanatban világossá vált a számomra, hogy mi az, amit elvesztettem, és mi az, amit nyertem. A hétköznapi emberek szemében elvesztettem mindenemet: a remek családomat, a gyönyörű feleségemet, az imádott lányomat, a gyümölcsöző karrieremet, az elmúlt ötven évem megtakarításait, a 280 jüan értékű havi nyugdíjamat. Azonban örök életet nyertem.
A Zhuán Fálun olvasása lehetővé tette nekem, hogy visszanyerjem az egészségemet, amely elengedhetetlen feltétel a beteljesülés felé vezető úton. A könyvvel a kezemben úgy éreztem, hogy a tenyeremben tartom az egész kozmoszt. A Mesterrel és a Fával mi az, amitől félnem kellene? A világ leggazdagabb embere vagyok.
Nincstelenül, de a Zhuán Fálun könyvvel a kezemben elhagytam a helyet, ahol születtem, felnőttem, éltem és dolgoztam az elmúlt ötven évben.
A Zhuán Fálunnal a kezemben hagytam el Kínát. Szeretném elmondani mindenkinek, akinek csak lehetséges: „A Fálun Dáfá jó és az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia jó. A legjobb bizonyíték erre a saját történetem.”
* * *
tovább ...