Nemzeti műsorszolgáltató Olaszországban: Parlamenti tanácskozás a transzplantációs etikáról

Az olasz parlament 2014. július 11-én tartotta első tanácskozását a transzplantációs etikáról. Orvosok, ügyvédek és politikusok ítélték el a kínai rezsim szervrablásos bűncselekményét, és ötleteltek a törvényhozási intézkedések lehetőségein, hogy véget vessenek ennek az emberiség elleni bűncselekménynek.


A Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium, amely a Rai News (ami egy fő műsorszolgáltató Olaszországban), valamint az állami műsorszolgáltató társaság tulajdonosa – másnap közzétett egy ehhez kapcsolódó cikket.


A cikk idézi Romani szenátort, aki kijelenti, hogy egy olyan törvényjavaslat van folyamatban, mely harcba száll a szervrablással. Romani úgy hiszi, hogy a legjobb módja az etikátlan szervrablások leállításának a lehallgatás és a súlyos büntetések végrehajtása.

Egy pillanatfelvétel az online cikkből, melyet a Rai News tett közzé


***


„Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erőm és belátásom szerint, megóvva őket a bajtól és kártevéstől.” – részlet a Hippokratészi Esküből.


Az Első Nemzeti Tanácskozás a Transzplantációs Etikáról című rendezvényt Olaszországban, Rómában tartották meg.


Carla Toffoletti-től, 2014. július 12-én:
- Megkérdezte, honnan származnak a szervek?
- Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy most már fel tudom emelni a gyermekeimet!


Egy beteg, aki Kínába utazott szervátültetésre, ezt mondja dr. Jacob Lavee izraeli orvosnak, aki a Sheba Orvosi Központban Tel Madical Hashomer-ban, Közel-Kelet legnagyobb kórházában dolgozik.


Az első Nemzeti Tanácskozás a Transzplantációs Etikáról című ülést Rómában rendezték. A képviselőházban (a kétkamarás parlament háza), orvosi közösségek csatlakoztak a politikai körhöz, hogy konkrét válaszokat találjanak, amelyek megállítják a nemzetközi szervkereskedelmet. Téma volt az etika központi kérdése is egy társadalomban... az élethez való jogot és az emberiség sértetlenségét fenyegetik az etikátlan gyakorlatok és a „kannibalizmus” új formája.


Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái szerinti a világban végzett hetvenezer transzplantáció egyötödét úgy végzik, hogy eladják és megveszik a szerveket. A WHO sürgeti az országokat, hogy tegyenek intézkedéseket a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb csoportok megvédése érdekében, és figyeljenek jobban oda az emberi szövetek és szervek nemzetközi kereskedelemének szélesebb körű problémájára.


Ezen problémával kapcsolatosan négy hónappal ezelőtt a szenátus jóváhagyott egy határozatot, amely utasítja a kormányt, hogy tegyen lépéseket az erőszakos szervátültetésekkel szemben Kínában, melyet David Matas ügyvéd is elítélt, akit 2010-ben Béke Nobel-díjra jelöltek a Fálun Gong gyakorlók szerveivel való kereskedéssel kapcsolatban végzett nyomozásáért.


A betegek Európából ugyanúgy, mint más országokból elutaznak Kínába a szervekért, mert a várakozási idő ott 1-2 hét, míg Európában a szokásos várakozási idő egy szervátültetésre néhány év.


Szervek tízezreinek nem legális az eredete, és amint azt a tanúk és bizonyítékok is megerősítették, ezeket a lelkiismereti foglyok beleegyezése nélkül vették el tőlük. 2006 júliusában Matas és David Kilgour (egykori kanadai államtitkár az Ázsia-Csendes-óceáni részlegnél) közzétett egy 140 oldalas vizsgálati jelentést, amely felhívja a figyelmet „arra a sajnálatos következtetésre, hogy az állítások igazak.”


Kína a hátborzongató egyediségét mutatja be a nemzetközi színpadon a „transzplantációs turizmussal”, és ennek a problémának köze van hozzánk is. Az egészségturizmus civilizált, nyugati országokban született általunk, akik elkezdtünk vásárolni szerveket, melyek hozzáférhetőek bárki számára, akik megengedhetik maguknak.


Vannak jól felépített szervezetek, hasonlóan a gyermekkereskedelemhez vagy a rabszolga-kereskedelemhez, melyek sok résztvevőt foglalnak magukban a brókerektől (közvetítők), az orvosokig (akik végrehajtják a szervátültetés), és még sokan másokat.


„Sürgetnünk kell a világot, hogy cselekedjen” – mondta Inava Simeoni szenátor, az Egészségügyi Bizottság tagja. „Sikerült benyújtanunk egy indítványt, felszólítva a diplomatákat az összes Európai Uniós szervezetben, hogy avatkozzanak be Kínában, ahol az embereket meggyilkolják a szerveikért.”


Egy törvényjavaslatot írt alá Maurizio Romani szenátor, az Egészségügyi Bizottság alelnöke, ezzel egy további lépést téve a szervkereskedelem megállítása felé, amely egyre bonyolultabbá válik.


„A törvényjavaslatban megállapítja az egyenlőséget a transzplantáció részére végzett szervkereskedelem bűncselekménye és az emberkereskedelem bűntette között” – mondta Romani. „Ez minden résztvevőt bűnössé tesz: a donorokat, a szervezőket, a sebészeket, akik elvégzik a beavatkozást, és még azokat is, akik megvásárolják ezeket a szerveket.”


Romani szenátor orvos volt, mielőtt politikus lett. Elmondta, hogy lehallgatásokon keresztül akarja megállítani a szervrablást. Hat év jár annak, akit elfognak szervkereskedelemért, a törvényjavaslat felemelné ezt a büntetést 8-22 évre, ezzel is küzdve a szervrablásra szakosodott bűnszövetkezetek ellen.


„Az Egészségügyi Bizottság egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. Az Igazságügyi Bizottság szerette volna hallani a véleményemet. Lesz néhány változás, de elfogadják július 24-én” – garantálja Romani.


Nem elég a szervkereskedelem megakadályozására, ha csak törvények vannak. Amíg van kereslet és kínálat, semmi sem fog változni. Szükségünk van egy valódi kulturális forradalomra, hogy felszámoljuk a keresletet az adományozó rendszeren keresztül. Alessandro Anselmo, az UOC Transzplantációs Sebészet kezelőorvosa a római Policlinico Tor Vergata Egyetemen elmagyarázza: „Megnyugtató, hogy Olaszországban van egy kifejezett hivatali rendszer (a szervadományozás számára), amely speciális szabályok szerint és tökéletesen működik.”


Minden az adományozó körül forog, nem lesz transzplantáció donorok nélkül. De kik a potenciális donorok? Azok, akiknél agyhalált diagnosztizáltak egy fejsérülés miatt, vagy agyvérzést vagy stagnáló oxigénhiányt. „Az agyhalál diagnózisának biztosnak kell lennie” – hangsúlyozza dr. Alessandro Anselmo.


A hozzájárulás a szervadományozáshoz visszavonható, és a családtagokat is megkérhetik, hogy vegyenek részt a döntésben. Nem ismerjük el a hallgatás általi jóváhagyást.


Kivételezés nem létezik a mi rendszerünkben, és ezen a pénz sem változtat. Azonban Olaszországban csak minden harmadik ember szükségletei találkoznak. A szervátültetésre váró emberek listája 9000 fős. Az adományozási százalék Olaszországban kb. 22%, valamivel magasabb, mint az európai átlag, mely 16,9%. De a legtöbben közülünk hulláktól szereznek szerveket. Ritkább az élő donoros transzplantáció, ahogy az adományozási rendszer gyakorlata is Amerikában. Még Európában is alacsony a százalék.


Ami a tudományos-fantasztikus történetekben megtalálható, az talán már megtörtént velünk. Lehetséges, hogy a jövőben egyre több embernek lesz szüksége szervekre, és hogy más bűncselekményeket követnek el. Szigorú szabályozás van Európában és Amerikában, de az emberek megsértik a szabályokat. Emiatt válik fontossá, hogy felszámoljuk a szervkereskedelmet, és hogy betartsuk az orvosi etikát.


Az Isztanbuli Nyilatkozatot 2008-ban fogadták el, de ezeket a szabályokat még nem ismerik minden országban. A globalizációval minden változik, és számos eljárással lehet szervekhez jutni. Tudjuk, hogy a hatalmas pénzügyi cserék mögött a szervkereskedelem áll. 2005-ben Kína elismerte a szervkereskedelmet a halálraítélt foglyoktól. Kína nem tiszteli a donorokat, mert megöli őket. 2007-ben Kínában volt egy törvény, amely szabályozza a transzplantációkat, de ezt a törvényt nem hajtották végre.


Tavaly novemberben a Nemzetközi Közösség a Transzplantációért találkozott Kína egészségügyi miniszterével. Felszólították Kínát, hogy hagyják abba a szervek erőszakos eltávolítását, de az eredmény az volt, hogy 2014 márciusában Kínában önkéntes adományokat adtak bele az erőszakos adományok állományába. Meg kell állítanunk ezt a bűncselekményt!


Angol változat: National Broadcaster in Italy: Parliamentary Symposium on Transplant Ethics Brainstorms Legislative Actions to Combat Organ Harvesting