Tapasztalat a közös gyakorláson

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo

A város terén végzett, közös meditáció alatt a gyakorlótársammal mindketten azt hittük, miattunk esik az eső, ezért bocsánatot kértünk egymástól. A művelőtársam úgy érezte, hogy ez neki egy vizsga, hogy vajon végigcsinálja-e a meditációt ilyen körülmények között.

Ahogy elkezdtünk meditálni, az eső is eleredt, aztán abbamaradt. Kb. háromnegyed óra múlva levettem féllótuszba a lábam, és akkor azonnal újra elkezdett esni az eső, nem is hagyta abba a meditáció végéig, sőt még utána sem.

Egy korábbi esetben, mikor egyedül gyakoroltam kint, csöpörgött az eső a meditáció kezdeténél. Kértem a Mestert és azokat az isteneket, akikről úgy gondoltam, hogy közük van hozzá, hogy a meditáció alatt ne essen nagyon az eső, hogy a szórólapok és az aláírásgyűjtő lap ne ázzanak el. Amíg fent volt a lábam lótuszban, jó is volt, de ahogy levettem féllótuszba (akkor is kb. háromnegyed óra múlva), azonnal elkezdett hevesen esni. Bár nem akartam, mégis abba kellett hagynom a meditációt a szórólapok miatt.

A Mester ezt mondja a Zhuán Fálunban (4. fejezet A karma átváltozása):
„Vegyünk egy konkrét példát: Nézd meg, hogyan műveli magát. Az ülő meditáció hosszú időt követel meg lótuszülésben. A lábak elzsibbadnak. Egy kis idő múltán a meditáló elég nehézkesnek érzi magát és inkább nyugtalanná válik. A fizikai és a szellemi szenvedés is kényelmetlenné teszi a testet és értelmet. Néhányan nem bírják elviselni a fájdalmakat és fel akarják adni, leveszik a lábukat. Egyesek nem tudják elviselni, ha csak egy kicsit is tovább kell ülniük lótuszülésben. Ha a lábakat leveszed, hiába gyakoroltál. Ahogy a lótuszülés fájdalmat okoz, mozognak egy kicsit, aztán megint lótuszülésben ülnek. Látjuk, hogy ennek nincsen hatása...”

Ma megcsináltam az egy órás meditációt. Nem először, de most volt egy nagy különbség: elhatároztam, hogy bármennyire is fáj, nem fogom levenni lótuszülésből a lábaimat. Nem hagyhatom, hogy a fájdalom erősebb legyen nálam, és az elhatározásomnál, hogy művelem magam. Milyen tanítványa vagyok a Mesternek, ha még ennyit sem bírok ki?

Végigcsináltam a meditációt, és nagyon fájtak a lábaim, a szívem is fájt, sírtam közben. Ahogy elhallgatott a zene, véget ért a meditáció és levettem a lábaimat, nagyon hamar eltűnt minden fájdalom.

* * *

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo