A legnagyobb és legerősebb erkölcsi erő

Mencius (i.e.372 – i.e. 289) Zou államában született a Hadban álló Államok időszakában (i.e. 475 – i.e. 221). Konfucius után ő írta a „Mencius könyve” című művet, és amiről a továbbiakban szó lesz, a „Következő Bölcs” című könyvet. Az ő filozófiáikat nevezik „Konfucius és Mencius tanai”-nak. Mencius egyszer azt mondta az egyik tanítványának: „A nemes lélek művelésében jártas vagyok. Ez a legnagyobb és legerősebb hatalom. A menny és a föld nemes elmével lesz teletöltve. Egyeznie kell az erénnyel és az erkölccsel, különben hiányozni fog az erő. Emellett folyamatosan erősíteni kell az erényt és az erkölcsöt annak érdekében, hogy ez fenntartható legyen, inkább, minthogy az igazságosság alkalmi cselekedete legyen.” „Légy érzéketlen a gazdagság és magas pozíciók kísértésével szemben, ne viseljen meg a szegénység, és ne légy visszafogott a hatalom által.” Mencius jóindulatú kormányzást javasolt egész életében. Az ügyeiben a feudális urakkal és a nemességgel szemben nem volt sem engedelmes, sem nagyképűen. Az igazságra való törekvése nagyban befolyásolta a későbbi generációkat.

Mencius nézete a végzetről az volt, hogy a menny rendelkezik a legnagyobb akarattal. „A menny megbízása a dinasztiák és az uralkodók változása, emelkedés és hanyatlás, a gazdagság és szegénység. Az embereknek követniük kell a menny akaratát, és tudniuk kell, hogyan kell felszentelni, ismerniük kell a mennyet és a dolgokat a mennyért tenni. Azok, akik engedelmeskednek a mennynek, boldogulni fognak és azok, akik megtagadják, meg fognak halni.” Mencius hangsúlyozta az erkölcs művelését. Úgy vélte, hogy az erkölcs egy természetes ajándék, ösztönös része az emberi elmének és lelkiismeretnek. Ha mindenki képes fenntartani a jóságot és arra törekszik, hogy fejlessze magát az önművelésben, az emberek olyanok lehetnek, mint Yao és Shun császár. Mencius és Konfucius is elutaztak különféle államokba, hogy terjesszék a tanításaikat. Terjesztette Yao, Yu Shun és más ősi uralkodók erényes és jóindulatú kormányzását. Wei Hui udvariasan fogadta, és Qi Xuan úgy tisztelte őt, mint egy magas rangú hivatalnokot. Meggyőzte őket, hogy alkalmazzák a jóindulatú kormányzást, így népszerűségre tettek szert, és sokszor elkerülték a háborút.

Mencius egyszer Qi-től utazott Wei-hez, de megállította őt egy heves zápor. Az emberek megtudták ezt, és futótűzként terjedt a hír. Sok ember eljött meglátogatni tanácsot kérve. Látva, hogy az emberek mennyire szívesen tanulnak, úgy döntött, hogy néhány napig marad, hogy előadásokat tartson. Mencius hitte, hogy a nemes jellemű embernek törekednie kell az erkölcsösségre, és meg kell győznie az uralkodókat, hogy hozzanak létre morális felsőbbrendűséget, és az igazság értéke minden anyagi haszon felett áll. A következő történetek a rendíthetetlen eltökéltségéről szólnak, hogy ösztönözze az embereket arra, hogy legyenek jók.

Igazsággal uralni egy országot, miért beszélünk az anyagiakról?

Mikor Mencius Liang-ba látogatott, Liang Hui azt mondta neki: „Nagy távolságot tettél meg, hogy ide gyere. Van valamid, ami az országom hasznára válik?” Mencius válaszolt: „Uram, miért beszélünk a haszonról? Elegendő, ha csak az őszinteségről beszélünk.” Liang azt mondta: „Hogyan válhat ez az országom hasznára?” Mencius ezt válaszolta: „Ha az emberek mindig azt kérdezik: ’Hogyan lesz ebből a családomnak haszna?’ és ’Hogyan lesz ebből hasznom?’ – az eredmény az lesz, hogy mindenki versenyezni fog egymással a saját hasznáért. Aztán az ország veszélybe kerül! Egy országban tízezer harci járművel, gyakran a vezető tisztviselők, akiknek csak ezer katonai járművük van, megölik az uralkodójukat. Egy országban, melynek tulajdonában ezer katonai jármű van, az uralkodót gyakran megölik a magas rangú tisztek, akiknek száz saját katonai járművük van csak. Nem lehet azt mondani, hogy ezeknek a magas rangú tiszteknek nincs elég tulajdonuk. Azonban azok, akik a saját érdekeiket teszik az őszinteség fölé, sosem fognak megelégedni azzal, ami már megvan, és megpróbálják megszerezni az uralkodó pozícióját. Azok, akik mindig jóindulatúan gondolkodnak, sosem hagyják el a szüleiket, és azok, akik mindig az őszinteségre gondolnak, sosem hagyják el az uralkodót. Ennél fogva, miért akarsz csak a haszonról beszélni?” A neves történész, Sima Qian a nyugati Han dinasztiában így sóhajtott fel, mikor ezt, a Mencius és Liang között lezajlott párbeszédet olvasta: „A személyes érdek valóban a káosz forrása!”

A jó emberek szeretete elég a világ uralásához

Lu állam célja az volt, hogy Le Zhengzi kerüljön hatalomra. Mencius nagyon örült, mikor hallotta a hírt. Gongsun Chou, a tanítványa megkérdezte: „Le Zhengzi nagyon tapasztalt?” Mencius azt mondta: „Nem.” Gongsun Chou kérdezett: „Akkor miért vagy megelégedve?” Mencius válaszolt: „Szereti a jószándékú tanácsokat, és mindig teljesítette a feladatát.” Gongsun Chou újra kérdezett: „Ennyi elegendő?” Mencius azt mondta erre: „Ezekkel a tulajdonságokkal bárki uralkodhat a világon, nem is szólva Lu államának kormányzásáról! Ha valaki szereti az igazságot, csak jó emberekkel lesz hajlandó találkozni, és a gazembereknek nem lesz helye nála. Ha valaki nem szeret a jó szóra hallgatni, akkor azok, akik széles látókörrel rendelkeznek távol maradnak majd, és a hitvány jelleműek fognak jönni. Hogyan lehetne egy országot jól kormányozni? A hivatalnokoknak merniük kell fenntartani az igazságot és a méltányosságot. Ha valaki nem szorgalmas és felelősségteljes, miért akarna akkor bárki is hivatalnok lenni?”

Minden nap reméltem, hogy Qi megváltoztatja a gondolkodását!

Mencius kétszer ment el Qi-hez, hogy meggyőzze, hogy folytasson jóakaratú politikát, de nem láthatta őt. Mikor Mencius másodszor ment el Qi-től, egy Qi-hez tartozó személy, Yinshi elmondta Mencius tanítványának, Gaozi-nek: „Bolond dolog azt hinni, hogy Qi olyan uralkodó lesz, mint Shang Tang császár vagy Zhou Wuwang császár. Ha tudná, hogy Qi-t nem lehet meggyőzni, és Mencius még mindig jönne Qi-hez, úgy nézne ki, mintha a haszon reményében jönne. Miután hosszú utat tett meg, hogy találkozzanak, rájött, hogy nem lehet meggyőzni. De Mencius még három éjszakát maradt, mielőtt elment volna. Miért vonakodott elmenni? Nem becsülöm Mencius-t.” Gaozi elmondta Mencius-nak Yinshi megjegyzését.

Mencius elmondta: „Hogyan is ismerhetné Yinshi a gondolataimat? Hosszú utat tettem meg, hogy kifejtsem a királysághoz vezető utat Qi-nek, és ez volt a kívánságom. Hiába tiltakoztam a sikertelenség ellen és mentem el; ezt kívántam valójában? Nem volt más választásom, így elmentem. Három napig maradtam az indulás előtt. Úgy gondolom, hogy ez még túl korai. Azt gondoltam, hogy Qi talán meggondolja magát és megkér, hogy térjek vissza. Ha visszahívna, kihasználnám ezt a jó lehetőséget. Miután elmentem, nem küldött embereket, hogy a nyomomba eredjenek és megkérjenek, hogy forduljak vissza. Tehát elhatároztam, hogy távozom. Habár megtettem, hajlandó voltam lemondani az uraságról? Qi jól tudna kormányozni. Ha jóindulatú kormányzást folytatna, nemcsak Qi-nek lenne békéje, hanem az embereknek is az egész országban. Minden nap abban reménykedem, hogy meg fog változni! Úgy nézek ki, mint egy szűk látókörű ember? Képtelen voltam tiltakozni egy uralkodóval szemben, megharagudni és nehezteléssel távozni, és aztán egész nap utaztam, mielőtt éjszakára megálltam.” Ezt hallván, Yinshi ezt mondta: „Én egy igazán rossz ember vagyok.”

Az embereket meggyőzi az erény

Azt hallva, hogy Qi Xuan erőszakot kíván alkalmazni, hogy meghódítson más országokat, Mencius harmadik alkalommal is Qi-hez sietett. Qi Xuan megkérdezte tőle: „Léteznek olyan elvek, amik alapján a szomszédos államokat kezelnünk kellene?” Mencius válaszolt: „Igen, vannak. Csak egy nagy ország jóindulatú uralkodása szolgálhat egy kis országot, mint ahogy Shang császár szolgálja Ge-t. Egy kis ország okos uralkodója szolgálni fogja a nagy országot, mint Gou Jian szolgálja Lord Wu. Egy nagy hatalmú uralkodót egy kis ország kiszolgál, engedelmeskedve a menny akaratának, míg egy kis ország uralkodója kiszolgálja a nagy hatalmat, féltve a sorsát. Mivel hajlandó engedelmeskedni a menny akaratának, békét hoz és stabilitást az országnak, míg a sorsot féltve lehetővé teszi, hogy megtartsa az országát.” Az „Énekek könyve” (1) azt mondja: ’a mennyország méltóságától félve, egy ország fenn tudja tartani a stabilitását.’ ” Qi Xuan azt mondta erre: „Nagyszerű! De van egy problémám, mégpedig, hogy szeretem a harcot.”

Mencius elmondta: „Uram, ne viselkedj elhanyagolható bátorsággal. Mikor a kardot tartod ádáz pillantással: ’Ki mer szembeszállni velem?!’ Ez csak személyes bátorság. Mi az igazi bátorság?” Az „Énekek könyve” elmondja: ’Zhou Wenwang császár hirtelen fellángolt és felkészítette a hadseregét, hogy megvédje Ju-t.’ Ez Zhou Wenwang császár bátorsága. Haragja megszilárdult az emberek fejében.” „Shang könyve” (a történelmi dokumentumok legkorábbi összeállítsa. Egyike a Konfuciánus klasszikusoknak) állítja: „A mennyország teremtette az egész népet, és felállított egy uralkodót és tanárokat adott, hogy segítsék a mennyet, hogy vigyázzanak az emberekre, és szigorúan kövessék az etikai kódexet. Ki meri megszegni az egyéni kötelességét? Mikor volt egy dühöngő ember az országban, Zhou Wuwang császár szégyellte magát. Ez volt Wuwang császár bátorsága. A dühe stabilizálta az országot. Uram, ha most mérges lesz és stabilizálja az országot, az emberek aggódni fognak, hogy nem akar bátornak mutatkozni!”

Mencius folytatta: „Uramnak a jóindulat politikáját kell megvalósítania és csökkentenie kell az adót, hogy az emberek megtanulják mi a hűség, az igazság, az etikett és a megbízhatóság a saját szabadidejükben. Akkor az emberek békében és elégedettségben élnek majd, és távoli helyekről is jönni fognak, hogy csatlakozzanak hozzád. Ha egy másik uralkodó igazságtalan a népével és nyomorba taszítja őket, mikor az én uram hadjáratot indít az ellen az uralkodó ellen, ki ellenzi ezután uramat? Az emberek étellel és itallal üdvözlik majd csapataid. Vannak-e igényeik? Csupán a szenvedés mélységeit akarják elkerülni. Máskülönben az emberek keresnek mást, aki megmenti őket. Ha egy úr törődik az emberekkel és egységesíti az országot, senki nem képes megállítani.” Qi Xuan bólintott. Mencius kidolgozott egy királyi utat a természet törvényét követve és a népszerűség útját járva, ezzel végül is elérte, hogy LQi Xuan feladja a háborút és jóindulatú politikát folytasson, és elérte, hogy jószívű legyen. Az emberek nagyon hálásak voltak Mencius nagylelkűségéért.

Egy jóakaratú uralkodó legyőzhetetlen

Mencius azt mondta: „Csak a jószándékú emberek lehetnek legyőzhetetlenek a világban és csak a jószándékú kormányzás tehet egy országot sikeressé és érheti el, hogy az emberek békében éljenek. Ha az emberek a magasabb rétegekben nem követik az értelmet, a józan észt, hogy visszafogják magukat és az emberek nem használnak törvényeket, hogy kötelezzék magukat, ha a kormányok nem hisznek az erkölcsben és az igazságban, a hivatalnokok nem tartják be a törvényt, az úriemberek megsértik a törvényt, a gazemberek megsértik a büntetőjogot- akkor annak az országnak nagy szerencséje lesz, ha ezt túléli. Egy állam, mely nem rendelkezik nagy földekkel, vagy nincs nagy vagyona, nem átkozott. Nem tisztelni az erkölcsöt az az igazi csapás egy államnak. Következésképpen a tiltakozás egy uralkodó ellen, az erény műveléséért és jóindulatú kormányzás végrehajtásáért, az nem más, mint az uralkodó tiszteletben tartása. Okokkal kifejteni egy uralkodónak, hogy tisztítsa meg a gonosz gondolatait, az uralkodó iránti tisztelet. Hízelegnek és az uralkodó kegyeibe férkőznek, hogy csapdába csalják őt. Ha az uralkodó maga egyenes, a világ jönni fog, hogy hűséget fogadjon neki. Az "Énekek könyve" kijelentette: " Együttműködni az ég megbízásával, és az ember boldog lesz. " A világ legtágasabb házában élni – az a jóindulat; a leghelyesebb pozícióban lenni – az etikett; a világ legszélesebb útján járni – az az igazságosság; a vagyon nem tudja összezavarni az ember gondolatait, a rang nem tudja megváltoztatni az ember magatartását, és a hatalom nem fogja elérni, hogy behódoljon. Ez az, amit egy jóindulatú személy tesz. "

Mencius a Hadviselő Államok Időszakának közepén élt, mely idő alatt az etikett összeomlott és a társadalom zűrzavarban volt. De nem habozott, hogy előálljon az erkölcs és az igazság előmozdításával. Hitt abban, hogy az emberek közötti különbség nem abban rejlik, hogy valaki gazdag vagy szegény, hanem inkább, hogy képes-e a nemes erkölcs és a tiszta lelkiismeret fenntartására. Megvilágosítani az emberek elméjének jó oldalát és segíteni nekik követni a menny útját az igazi ok az emberek buzdítására.

A mai anyagiasságban és az erkölcsi normák csökkenésében a Fálun Dáfá segíti az embereket, hogy ragyogóbb jövőjük legyen, és emlékezteti az embereket, hogy kövessék és tartsák meg az univerzum jellemzőit: az Őszinteséget, Jószívűséget, Toleranciát.


1) Az „Énekek könyve” Kína első versgyűjteménye. Összesen 305 verset tartalmaz, kezdve a korai nyugati Zhou dinasztiától (i.e. 1100) a Tavaszi és Őszi periódus közepéig (i.e. 600).